Megpróbálom rövidre fogni.
A történet valahol 1920 körül kezdődött, amikor az EUROLINES cég részvénytársasági formában hajózási vállalatként alakult meg Dánia és Hollandia közös tulajdonában, fele-fele arányban. A tulajdonosok rájöttek, hogy mivel a tengerhajózásnál megtelt a piac megalapították a cégen belül önálló üzletágként a közúti fuvarozási vállalatot osztrák kisebbségi tulajdonnal Blaggus AG. néven 1960 körül, majd pedig nyugat-német közreműködéssel az EUROLINES Bahnreisen AG. névvel egy vasúttársaságot, amely az 1957-ben menetrendszerinti forgalomban elindított Trans Europe Express (TEE) üzemeltetője lett. Az EUROLINES Bahnreisen AG. cég 1965-ben alakult Frankfurt am Mainban.
A Trans Europe Express vasúthálózatot Franciaország, Svédország, Norvégia, Finnország és a Németországi Szövetségi Köztársaság (NSZK) közösen alapították annak érdekében, hogy a Bajkál-Amúr Vasútvonal és a Trasz-Szibériai Expressz ellensúlyozásaként kiépüljön egy transzkontinentális vasúthálózat Európában, mert az ázsiai földrészen ekkor már 50-60 éve kiépült egy egységes, nagyon sűrű vonalhálózattal rendelkező vasúti hálózat.
A TEE egy nagyon drága luxusvonatként közlekedő szuper-expresszként közlekedett, de a szerelvények üzemeltetése ráfizetéses, gazdaságtalan volt az alapító tagországok számára, ezért az ekkor újonnan alakult EUROLINES Bahnreisen AG. cég felkarolta a TEE ügyét és 8 év veszteség után elkezdett a 9. évben minimális nyereséget termelni.
Az EUROLINES Részvénytársaság feldarabolódott 1980-ban, a legrégebbi EUROLINES cég, a hajózási vállalat Nordlines-Scandlines néven 100 %-ban csak tisztán hajózási céggé alakult és tulajdonosai a dán és holland alapítók maradtak. Először Ausztriában változott meg a közúti fuvarozási vállalat, magyarul autóbusz vállalat neve Blaggus-ról EUROLINES-ra 1985-ben, majd pedig a Magyarországon is 1987 óta jelen lévő Blaggus Volánbusz neve is megváltozott 2000-ben a Népliget autóbusz-állomás átadásával EUROLINES Magyarország Zrt.-re, 1986-ban pedig az EUROLINES Bahnreisen vasút-közlekedési cég neve változott meg InterCity International Bahn-ra, 1988-ban pedig InterCity Intenational Railway-re változott.
Az utolsó TEE szerelvény 1985. szeptember elején gördült ki Frankfurt főpályaudvaráról Párizs Gare d’Est-re. Ezeknek a szerelvényeknek egy része a török vasutak hálózatát gazdagítják, illetve másik részük az AmTrak-hoz kerültek, a maradék egyharmaduk a szerelvényeknek pedig a Deutsche Bundesbahn-hoz (DB) kerültek, az 1990-es német egység után pedig a régi TEE szerelvények jelenleg belföldi InterCity-vonatként közlekednek.
Az InterCity születésnapjára nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy az Alstom és a Siemens gyárak jóvoltából, az osztrák-német-francia-svéd-dán-holland-norvég-és finn vállalkozóknak köszönhetően létrejött 1965. szeptember 1-jén egy sikertörténet, mely töretlenül szárnyal a világsiker felé, 1986-ig a neve TEE, vagyis Trans Europe Express, 1986-tól pedig InterCity (IC), InterCityExpress (ICE), EuroCity (EC) és EuroNight (EN) néven vált közismertté.
Mára ez a hálózat a világ vasúthálózatának több, mint felét ( 56-58 %) uralja, mert a modernizációs törekvések az InterCity-tagvállalatok vezérigazgatóinak és ügyvezető igazgatóinak jóvoltából nem álltak meg, hanem egyre jobban fejlődik és rohamosan, dinamikusan tör utat magának a légi közlekedéssel szemben. Egykori buszvállalata, az EUROLINES pedig luxusautóbuszaival a világ minden pontjára elrepíti utasait, a Nordlines-Scandlines óceánjáróival kétszer is utaztam: Dover-Calais, illetve Németországból Dániába. Ezek a menetrend szerinti hajójáratok is ugyanolyan patikatisztaságúak, mint a vasúti kocsijaik és autóbuszaik.
További boldog születésnapot kívánok az InterCity-nek és a Trans Europe Express-nek!
Ajánlom sok szeretettel olvasóim figyelmébe a következő erről szóló könyvet:
Pécsi Direkt Kft. – Alexandra Kiadó: 1000 mozdony
Kiadás éve: 2006.
A Trans Europe Express-ről szóló ajánlás a könyv 130-131. oldalán, illetve 296-297. oldalon olvasható.
Az alábbi linkek kiegészítik a leírtakat:
Képek az IC világából:
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/fa/V43_IC_Maglod.jpg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/d8/SZ363_Koper.jpg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/8/8a/Grancomfort_MI.jpg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/92/M%C3%A1v-Start_intercity.jpg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/69/350_Csorba.jpg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/aa/EC101_101_125.jpg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/2a/Db-101009-00.jpg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/9c/EC_370_at_Ml%C4%8Dechvosty_tunnel.jpeg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e8/EN_482_Donauw%C3%B6rth.jpg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/74/Railjet.jpg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/fa/V43_IC_Maglod.jpg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/d8/SZ363_Koper.jpg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/8/8a/Grancomfort_MI.jpg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/92/M%C3%A1v-Start_intercity.jpg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/69/350_Csorba.jpg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/aa/EC101_101_125.jpg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/2a/Db-101009-00.jpg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/9c/EC_370_at_Ml%C4%8Dechvosty_tunnel.jpeg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e8/EN_482_Donauw%C3%B6rth.jpg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/74/Railjet.jpg
Köln Hbf. Bosch ICE szerelvénnyel |
Frankfurt am Main Flughafen állomás Siemens ICE szerelvénnyel |
Galilei EC |
Milano Central pályaudvar Fiat-Ansaldo IC-vel: ETR 500 |
Kufstein: Taurus mozdony a Transalpin EC-vel |