Idén tavasszal szerzőtársammal, Edével együtt egy buszos egynapos társasutazással látogattuk meg Alsó-Ausztria három legnevezetesebb pontját: először a tartományi fővárosban, Wiener Neustadtban, vagyis Bécsújhelyen tettünk egy viszonylag hosszabb látogatást. Kb. 4 óra hosszát töltöttünk itt el. A városnak nincsen semmilyen különösebb jelentősége, mert már hosszú évszázadok óta iparváros és közlekedési csomópont.
Bécsújhely (Wiener Neustadt) szerepe 1921 után indult drasztikus fejlődésnek, hiszen a Soproni Mozdonyvasúti-és Járműgyár Rt. központi üzeme Sopronból Bécsújhelyre költözött, majd innen 1970-ben tovább Jenbachba és ekkor vette fel a vagongyár a Jenbacher Waggonfabrik AG. nevet, 1972-ben pedig a GySEV (Győr-Sopron-Ebenfurt Vasút Rt.) 100 %-os tulajdonába került a cég, ezzel biztosítva stabilan a gyár fennmaradásának jövőjét, a pályaudvar pedig 1980-ban kapta meg a GySEV főpályaudvara címet, logisztikai igazgatósága és a legnagyobb teherpályaudvara a GySEV-nek pedig a közeli Wulkaprodersdorfba (Vulkapordányba) került, másik nagy személyforgalmi pályaudvara pedig Ebenfurtban található. A vasút mellett a történelem iránt érdeklődők megtekinthetik a Mária Terézia által alapított Honvédelmi Akadémia épületében a Zrínyi és Frangepán életét bemutató kiállítást, mert ezzel a két emberrel elég rondán végeztek az osztrákok. Mindkettőjüket lefejezés általi kivégzéssel gyilkolták meg, amiről az osztrákok nem beszélnek, nem is tanítják ezt. A város főterén, a Halpiac téren bonyolódik a település igen élénk és jelentős kereskedelmi élete, főleg élelmiszerpiacról beszélünk.
Innen indultunk tovább Puchbergbe. Ez a település a mellette lévő
Schneeberg hegycsúcson található. Sopron-Bécsújhely útirányból, illetve Bécs útirányból könnyen megközelíthető vasúton vagy közúton egyaránt a
Semmeringbahn, Schneebergbahn vagy Salamanderbahn alsó végállomása
Schneeberg am Puchberg nevű kistelepülés. A vonat felső végállomása a Schneeberg csúcson van.
A
Salamanderbahn (szalamadra) a cég neve, amely üzemelteti a nagyvasutat, a fogaskerekű vasutat, a siklót és a lanovkát is, amellyel elérhető a Schneebergi-vízesés. Puchberg település pedig évtizedeken keresztül a
Magyar Marcipánmúzeumról volt híres, amit 70 év után
Szabó mester visszaköltöztetett Magyarországra, Szentendre városába 1998-ban, amikor az öregúr már 90 éves volt és feladta a cukrászipart, de az senkit se szomorítson el, hogy utód nélkül halt meg, mert unokatestvéri ágon a ma élő Sacher és Szamos marcipángyáros famíliák a múzeumát tovább üzemeltetik, a Sacher nevű unokatestvér a
Kőszegi Jurisics várban rendezett be egy
Marcipán Manufaktúra Múzeumot. Szabó mestert Puchbergben, Alsó-Ausztria tartományban, Kőszegen és Szentendrén egyaránt díszpolgárrá avatták, amikor hazatelepült.
Utunk utolsó állomása a
Semmering-csúcs volt, a
Semmeringi-plató legnagyobb településén, Semmeringen tettünk egy igen rövidke, félórás sétát. Mivel a települést az elmúlt 3 évben teljesen átépítették, azóta amióta először ott jártam, ezért a sok fejlesztésnek köszönhetően városi rangot kapott és a régi út a településen kívülre került, az új út pedig az új központba fut be így nagyon nagy sajnálatomra a
Délivasúti Múzeum Emlékhelyet már másodszorra nem tudtam megnézni.
Most pedig búcsúzóul néhány kép a vidékről:
 |
| Bécsújhely, erőd |
 |
| Bécsújhely, Katonai Akadémia |
 |
| Bécsújhely, víztorony |
 |
| Puchberg, Szent Sebestyén-vízesés |
 |
| Schneebergbahn, libegőállomás |
 |
| Semmering, sífelvonókabin régről |
 |
| Semmering, városközpont |
