Azt, hogy ezt a témát alaposan feltárjam, ahhoz az előzményeket már leírtam a Budapesti vasútállomások, a Gyárváros Győrben, Tisztviselőtelep Pesten című bejegyzésemben. Ugyanezt a témát kifejtettem már alaposabban A modern gyáripar kialakulása az Osztrák-Magyar Monarchiában 1-2., Déli Vasút vagy Südbahn?, illetve a Reitter, Podmaniczky és a többiek: Budapest úttörői című írásaimban. A legutolsó ilyen témájú írásom pedig A BAHART és MAHART rövid története volt. Írásomhoz segítségül hívom Klement Judit: Gőzmalmok a Duna partján című könyvét, amely a Holnap Kiadó gondozásában jelent meg 2010-ben.
Először most saját szavaimmal írom le az egész magyar malom-és húsipar krónikáját, majd pedig csak néhány érdekességet fogok idézni a könyvből.
Nem árt még az elején tisztázni azt, hogy Magyarországnak miért volt világhíres a malom-és húsipara?
Ennek több oka is volt:
1) földrajzi: a magyar Alföld mezőgazdasági nagybirtokai bőven teremtek gabonaféléket, amelyből a molnárok lisztet, a lisztből pedig a pékek kenyeret és péksüteményeket készítettek. Ilyen malmok és kenyérgyárak alakultak ki Szeged és Debrecen környékén.
2) közlekedési-és szállítási: a MAHART megalapításával megnyílt a csepeli szabadkikötő, amely a Délvidékről érkező búzát és gabonát juttatta el egészen Pestig. Így a bácska-bánáti gabonaféléket magyar malmok őrölték, de a Nyugat-Európa (Bécs) felől érkező agrártermékek feldolgozása sem jelentett különösebb akadályt, mert ezeket az árukat Pest északi kikötői: az újpesti és az óbudai kikötők fogadták. Ekkor alakultak ki Nyugat-Magyarországon is a legjelentősebb malomipari központok: Sopronban 5, Győrben 7, Szombathelyen 4 malom dolgozott, Csorna és Kapuvár is malomipari központtá vált és Magyaróváron 2, Mosonban pedig 3 malom őrölte a német gabonát. Tata vízimalmai is dolgoztak már régóta.
3) gazdasági: ez utóbbi magába foglalja az előző kettőt. A jó természetföldrajzi adottságokkal rendelkező Alföld, valamint a körszerű közlekedési-és szállítási útvonalak megépülése: tiszai és dunai folyami hajózás, valamint a vasútépítés nagyarányú fejlesztése hatott gazdaságilag is, hiszen ekkor jelennek meg az igazi malomtulajdonosok, akik már nagyvállalkozók voltak. Ez a vállalkozói réteg bankár-és gazdag kereskedőcsaládok közül kerülnek ki és a legtöbb malom-és vágóhíd részvénytársasági formában működik, a cégek tulajdonosai és vezérigazgatói többségükben sváb és zsidó üzletemberek voltak.
Mivel pontos jellemzést szeretnék adni erről a témáról, ezért elsősorban Budapestről írok a malom-és húsipar vonatkozásában, amikor a húsipart tárgyalom, akkor Szeged, Debrecen, Győr, Magyaróvár és Kapuvár neve lesz fontos. A malomipari fejezetnél pedig Szombathely, Csorna és Komárom településeket emelem ki.
1. rész) A magyar malomipar fejlődése:
Országunk híres volt acélos búzájáról, jó minőségű kenyeréről, mely keresett cikk volt Bécsben és külföldön egyaránt. Annak ellenére, hogy hazánkban nagy mennyiségű búza termett az ország egyes részein bőség, más részein meg éhínség pusztított. Ennek oka a rossz út- és vasúthálózat, valamint a hajózhatatlan viziutak voltak. A malmok az időjárás szeszélyeinek voltak kiszolgáltatva, nem tudtak egyenletes jó minőségű lisztet őrölni. Széchenyi István felismerte, hogy a bajon csak rendszeres állandó őrléssel lehet segíteni. Jól tudta, hogy az élelmezéshez és a lisztkivitelhez elengedhetetlen az útépítés, a folyamszabályozás, a gőzhajózás és az állandó őrlés. Ezért volt eszméje az olyan malom, amelyet gőzgép hajt és amely kő helyett hengerszéken őröl. A gépi nagyipar kialakulásában Magyarországon a malomipar járt az élen. Nemcsak átvette a külföldön addig már bevált műszaki megoldásokat, hanem újabb fejlesztésekkel és nagy jelentőségű találmányokkal nemzetközi viszonylatban is meggyorsította ennek az iparágnak a műszaki és gazdasági fejlődését.
Magyarországon az első gőzmalmot gróf Széchenyi István védnöksége alatt a Soproni Gőzmalom Társaság létesítette 1836-ban. A malmot hat kőjárattal szerelték fel, és egy 24 lóerős gőzgép működtette. Ez a gőzmalom nem volt ugyan hosszú életű, de az iparosításban érdekeltek figyelmét a malomipar felé fordította. Az első összekötött rendszerű, angol-amerikai típusú műmalmot hazánkban gróf Károlyi Lajos nagysurányi birtokán 1835-ben helyezték üzembe. Ez vízimalom volt, mely nyolc kőjárattal őrölt. A korszerű malmok alapításának ezek még csak kísérletei voltak. A gyárjellegű magyar malomipar első nagyszabású tőkés vállalkozása a Pesti Hengermalom Társaság volt, melyet Széchenyi a fővárosi vízimolnárok nagy ellenzése mellett alapított 1838. december 28-án. Ez az alapítás korszakalkotó volt, mert a kezdetleges háziipar helyett megvalósította a korszerű nagyipar alapjait A Pesti Hengermalom építési munkáit 1839-ben kezdték meg, és 1841 szeptember 15-én helyezték üzembe Európa akkor egyik legkorszerűbb új malmát. József nádor kezdettől fogva támogatta a malom létrehozását, ezért hálából József Hengermalomnak nevezték el.
A József Hengermalom az első telep volt hazánkban, amely gőzgéppel dolgozott, hengerszéken őrölt, szabadalmazott őrlési eljárással. Kereskedelmi elvül pedig az egységes lisztminőség gyártását tűzte ki. Állandó minőségű szállításaival egyre szélesebb vevőkört szerzett. A malom termékei iránt olyan nagy volt a kereslet, hogy egymaga nem tudott eleget tenni a megrendeléseknek, így számos malom alakult az országban 1847-92 között. Így a malomipar hazánk legfontosabb, legnagyobb és a kivitel szempontjából legbecsesebb ipara lett az országnak, melyet az egész világon tanulmányoztak és másoltak. Fénykorát akkor érte el, amikor a Ganz cég piacra hozta kéregöntésű hengerszékeit, melyek alkalmasak voltak a magyar acélos búza feldolgozására, illetve jobb lisztminőség előállítására. A kormány törekedett kedvező gazdasági rendszer kialakítására, mely hozzájárult a malomipar virágzásához. Azonban 1900-ban főleg az osztrákok követelésére az ún. őrlési forgalom megszűnt. Ez volt a hazai malomipar hanyatlásának az okozója. A magyar malmok kereskedelmi téren a harcot elveszették és ettől kezdve Budapest malomipara egyre jobban gyengült.
Mezőgazdaságunk a tőkés átalakulás időszakában a jó minőségű és növekvő mennyiségű árugabona termelésével jelentős mértékben hozzájárult a nagy malomipari kibontakozásához, világhírnevének megalapozásához. A nemzetközi gabonapiac kiszélesedésekor, a 19. század utolsó évtizedeiben azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a magyar mezőgazdaság külterjes gabonatermelése nem képes felvenni a versenyt a gyorsan fejlődő külföldi búzatermeléssel. Ez elsősorban külkereskedelmi vonalon éreztette kedvezőtlen hatását, mert a távolabbi piacainkról fokozatosan kiszorultunk. Rontották a helyzetünket a hátrányos vasúti fuvardíjtételek és a külföldi védővámok is.
Már a múlt század végén foglalkoztak hazánkban a búza nemesítésével, hogy bővebben termővé tegyék a régi magyar búzákat. Úttörő munkát végzett a búza és a liszt minőségének tudományos vizsgálata terén Dr. Kosutány Tamás agrárkémikus, aki sokoldalú kutató, tanár és szakíró volt egy személyben. A kormányzat megbízása alapján Kosutány 1900 és 1905 között az ország egész területére kiterjedően rendkívül alaposan vizsgálta a búzatermelés feltételeit és a minőséget. E vizsgálatok eredményeit "A magyar búza és a magyar liszt a gazda, a molnár és a sütő szempontjából" című, Budapesten magyar és német nyelven kiadott könyvében ismertette. Ebben adatokkal igazolva cáfolta a magyar búza minőségének romlását. Véleményét úgy összegezte, hogy a kitűnő magyar búzából a fejlődés legmagasabb fokán álló magyar malmok a legkitűnőbb lisztet állítják elő. A tőkés malomipar műszaki fejlesztését nagyban elősegítette a hazai gépgyártás kibontakozása. 1867 és 1880 között különösen a közlekedés, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar részére szükséges gépek és eszközök gyártása indult fejlődésnek. Malomgépek gyártásával foglalkozott ekkor többek között az 1868-ban részvénytársasággá alakult Ganz és Társa Vasöntöde és Gépgyár Rt., a Pannónia Gőzmalmot alapító kereskedők közreműködésével 1867-ben létesített Első Magyar Gazdasági Gépgyár Rt., az egyéni vállalkozásként 1868-ban alapított Láng L. Gépgyár, valamint a Wörner és Társa Gépgyár.
A malomipar fejlődésében korszakalkotó változást jelentett a súlynyomású hengerszék feltalálása. Wegmann Frigyes svájci mérnök 1873-ban a budapesti Victoria Malomban bemutatta az általa szerkesztett és porcelánhengerekkel működő hengerszéket. Ez az új, súlynyomású hengerszék csak dara és derce őrlésére volt alkalmas, a gabonaszemek aprítása és töretése céljára nem felelt meg. Mechwart András, a Ganz-gyár műszaki igazgatója, felismerte a hengerszék fejlesztésében és gyártásában rejlő lehetőségeket. Kezdeményezésére a Ganz gyár 1874-ben megvásárolta a Wegmann-féle hengerszékek gyártási jogát. Mechwart rövid időn belül átszerkesztette és sokoldalúan használhatóvá tette a hengerszéket. A porcelánhengereket kéregöntésű acélhengerekkel helyettesítette, megalkotta a hengerpárok rugós és gyűrűs szorítását, a hengerszéket burkolattal látta el, és célszerűen fejlesztette más szerkezeti elemeit is.
A Ganz-Mechwart-féle hengerszékek forradalmasították a kenyérgabona őrlését és viszonylag gyorsan kiszorították a korszerűtlenné vált malomkőjáratokat. 1880-ban már valamennyi budapesti nagymalom hengerszékekkel őrölt. A hengerszékek kíméletesebben őrölnek, mint a malomkövek, mert a hengerpárok között sokkal kisebb az őrlési felület, mint a kőjáratokban. Ezáltal őrlés közben a héjrészek kevésbé töredeznek, így könnyebb azokat elválasztani a magbelső lisztrészecskéitől. A hengerszékek előnye az is, hogy az őrlési hatásfokuk lényegesen kedvezőbb, mértékeik és karbantartási igényük pedig jóval kisebb, mint a kőjáratoké.
Haggenmacher Károly, az Első Budapesti Gőzmalmi Rt. igazgatója 1887-ben Budapesten szabadalmaztatta az általa feltalált síkszitát. Ez döntő fordulatot hozott az őrlési folyamatban lényeges szerepet betöltő osztályozási műveletek hatékonysága szempontjából. Az első síkszita jobbra forgó, zárt szekrényben három szitáló- és két gyűjtőkeret volt. A síksziták már kezdetben is sokkal jobb osztályozást végeztek, mint az addig használt hasáb-és hengeres sziták. Számottevően csökkent a fajlagos szitafelület és a szitálógépek helyigénye, ugyanakkor az osztályozás kedvezőbb hatásfoka következtében jelentősen emelkedett a lisztkihozatal. Haggenmacher a szabadalom elnyerése után is folyamatosan fejlesztette a síkszitát, ebben részt vett Voll György és Mertz József, az Első Magyar Gazdasági Gépgyár Rt. igazgatója és műhelymestere is. A síkszitát előbb nagymalomokban használták, de a századforduló után a kisebb malmokban is fokozatosan lecserélték a hasáb- és centrifugálszitákat.
Az őrlési technológia fejlesztésének ugyancsak fontos célja volt a töretéssel előállított darák fokozatos tisztítása. Haggenmacher ebben is eredményes újítási tevékenységet fejtett ki. 1873-tól 1903-ig több találmányt jelentett be, ezek között szerepelt az egyetemes daratisztító gép, valamint a dara- és dercetisztító gépek továbbfejlesztése. A technológia fejlődése során három alapvető eljárás alakult ki: a simaőrlés, a magas őrlés és a félmagas őrlés.
Az egyszerű sima őrlés kétféle termék — liszt és korpa — előállítására irányul, ezért kétfrakciós eljárásnak is nevezték. A sima őrlésnél a héjrészek erősen összeroncsolódnak és beletöredeznek a lisztbe, emiatt a liszt barnább, vagyis korpásabb. Fehér lisztet is elő lehet állítani, de akkor csökken a fajlagos lisztkihozatal, és kevésbé gazdaságos az őrlés.
A klasszikus magas őrlés bevezetését a rendszerezett dara- és dercetisztítás kiterjesztése tette lehetővé. A magas őrlés többfrakciós eljárás, amelynek célja a félkész termékek gondos osztályozásával és a minőségileg szétválasztott őrleménycsoportok külön őrlésével a fehér liszt kihozatal növelése. A magas őrlési technológia páratlanul jó minőségű, bő választékú lisztfajták előállítására alkalmas.
A kezdeti nagy sikerek után egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kétségtelenül jelentős technológiai előretörésnek komoly hátrányai is vannak. A túlságosan széttagolt és rendkívül bonyolult őrlési eljárás nagyon eszközigényes volt. Kedvezőtlenül alakult a munkaerő- és az energiafelhasználás is. A magas őrlési technológiának ezért csak addig volt létjogultsága, amíg az előállított késztermékek értékesítése extraprofitot eredményezett.
A további technológiai fejlesztések később már a magas őrlés egyszerűsítésére irányultak. Ennek a félmagas őrlés felelt meg, amely kevesebb géppel, egyszerűbb őrlésvezetéssel, a leválasztott frakciók számának csökkentésével, több félkész termék összevonásával jó és gazdaságos termelési eredményt ért el.
A magyar malomipar a múlt század végén műszaki és technológiai vonatkozásban túlszárnyalta a nemzetközi színvonalat. A hazánkban kifejlesztett vezérgépek és őrlési eljárások azóta sem változtak alapvetően, világviszonylatban ma is ezek az elvek és műszaki megoldások érvényesülnek. A magyar malomipar nevéhez fűződik a liszttípusok megállapítása. Ezzel a minőség meghatározását valósította meg malomiparunk.
A legjelentősebb malomipari központ a reformkorban Sopron mellett vidéken Csorna lett Erzsébet Malom Részvénytársaság néven az 1840-es évek elején, majd pedig Győrben az 1850-es évek elején felépül a mai Móricz Zsigmond rakparton a Széchenyi István Malomipari Rt. amely 100 évvel később a szigetközi árvíz következtében leomlik és a károk annyira súlyosak, hogy helyreállítására már nincs lehetőség és ma már csak egy emléktábla jelzi azt, hogy egykoron itt volt a kisalföldi malomipar legjelentősebb központja. Az épület ipari műemléki védettséget kapott 1987-ben.
Emellett az 1840-es évek elején kezd formálódni egy igazi mai modern magyar főváros gondolata.
A legnagyobb cég a Pesti Hengermalom Rt. volt, amelyet 1839-ben alapítottak, 1911-ben pedig azért kellett lebontani a gyárat, mert az akkor fiatal főváros (1873-tól Budapest néven) jelentősen növekedett területileg és kevés volt az üres telek.
Az Első Budapesti Gőzmalom Rt. 1876-ban vette át a Werther Frigyes Gőzmalom nevű céget, amelyet 1853-ban alapítottak.
A Blum János Gőzmalom 1853-ban alakult, amely 1867-ben átalakult Blum-féle Gőzmalom Rt. néven, melynek vezérigazgatója lett, de a tulajdonosi jogok gyakorlásáról lemondott. A cégen ez sem segített, mert a folyamatos veszteségek fedezésére a Magyar Általános Hitelbank Egyesült Gőzmalom vette át a céget 1873-ban, de továbbra is csak halmozódott a hiány, ezért 1897-ben a bank eladja a céget a Hungária Egyesült Gőzmalmok Rt.-nek, amelyet 1908-ban lebontottak, mert a helyén felépült a Vízivárosi plébániatemplom.
A Barber és Klusemann Gőzmalom társas vállalkozásként alakult 1853-ban, a cég feloszlása után, 1867-ben a Lujza Gőzmalom Rt. vette át üzemeltetését, majd pedig az Első Budapesti Gőzmalom Rt. 1936-ban átvette a Lujza malmot és lebontotta a jelentős állagromlás miatt.
A Berger Lajos Gőzmalom 1860-ban alakult, majd pedig alapítója Bécsbe emigrál a hitelezői elől, mert a cég csődbe megy, tőle az Első Budai Gőzmalom Rt. 1864-ben veszi meg, amely 1866-ban eladja az Első Budapesti Gőzmalom Rt.-nek, amely továbbadja 1867-ben a Budai Királyi Gőzmalom Rt.-nek, de 1872-ben megszabadul a malomtól a cég, 4 évig üresen áll az épület, a Hedrich & Strauss cég 1876-ban veszi meg a malmot, de mire az őrlés beindulna kényszerből leállítják a termelést, mert a malom 1880-ban leég.
A Haggenmacher Henrik Gőzmalom 1862-ben alakult meg, majd 1867-ben csődbe ment és ekkor a Pesti Árpád Gőzmalom Rt. vette át, amely 1873-ban csődöt mond, ekkor a Magyar Általános Hitelbank Gőzmalmai megvette a céget, de 1890-ben lebontják a Vígszínház építése miatt.
A Pannónia Gőzmalom Rt. 1863-ban alakult, amely 1896-ban szűnt meg, ekkor az Erzsébet Gőzmalom Rt. átveszi a céget, de 1908-ban Lipótváros építése miatt lebontják a gyárat.
A Pesti Gőzmalom 1865-ben alakult, 1908-ban a Honvéd utca-Balaton utca-Nagy Ignác utca-Stollár Béla utca által határolt tömb épült fel a malom helyén.
A Haggenmacher Henrik 2. Gőzmalom 1865-ben alakult, majd 1899-ben azért bontják le, hogy a helyén a Honvéd utca-Szt. István krt.-Szemere utca-Balaton utca határolta tömb épüljön fel.
A Lord Samu Gőzmalom 1866-ban alakult, 1867-ben eladja és a Victoria Gőzmalom Rt. veszi meg, 1931-ben a céget felszámolják. A Pénzintézeti Központ felszámolóként 1948-ban átvette a malmot, majd az 1970-es években történt végleges lebontásig raktárként használták, bontása azért volt indokolt, mert a Duna felé meghosszabbították az Újpesti rakpartot.
A Concordia Gőzmalom Rt. 1866-ban alakult, 1940-ben leég, 1948-ban alakul meg a Concordia Nemzeti Közraktár Zrt. állami vállalatként, amelyben az 1960-as évek végétől a Magyar Malomipari Múzeum működik, 1989-től a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és az MTA Agrártudományi Kutatóintézetének közös tulajdonában.
Az Unió Gőzmalom Rt. 1868-ban alakult, amely 1872-ben csődbe megy, majd 1876-ban a céget törlik és a gőzmalmot eladják, ekkor veszi meg Haggenmacher Henrik, majd 1921-ben Haggenmacher Műmalom Rt. néven családi részvénytársasággá alakítja, melynek vezérigazgatója és főrészvényese lesz, 1936-ban az rt-t felszámolják, az 1930-as évek első felében a Visegrádi utca-Katona József utca-Kresz Géza utca-Kádár utca határolta tömb építése miatt lebontották.
Az Erzsébet Gőzmalom Rt. 1868-ban alakult, 1928-ban beolvad az Első Budapesti Gőzmalom Rt.-be, a második világháborúban ért súlyos találat miatt 1948-ban lebontották.
A Pesti Molnárok és Sütők Gőzmalma Rt. 1868-ban alakult, 1928-ban beolvad az Első Budapesti Gőzmalom Rt.-be, a gőzmalmot lebontották, mert a Soroksári út-Liliom utca-Vaskapu utca-Tinódi utca határolta tömb épült a helyén.
A Schmidt és Császár Gőzmalma 1876-ban alakult, amelyet a Schmidt és Császár cég alapított, a cég az 1940-es évek elején a Királymalom telephelyére költözött, a józsefvárosi malmot lebontották a Szeszgyár utca-Csobánc utca-Orczy tér saroktömb építésekor.
A Gizella Malom 1880-ban épült a Krausz Mayer és fiai cég alapításában, majd 1905-ben Gizella Gőzmalom Rt. néven családi részvénytársasággá alakították a céget, amelyben a főrészvényes vezérigazgató Krausz Mayer lett, majd 1948-ban Gizella Malom néven állami tulajdon lett, malomként az 1960-as évekig működött, a főépület ma is áll és az 1970-es évek végén lakóházzá alakították.
A Királymalom 1880-ban épült a Hedrich & Strauss cég alapításában, 1906-ban a tulajdonosok kezdeményezésére részvénytársasággá alakul Királymalom Hedrich & Strauss Rt. néven, amelyben Hedrich lesz a főrészvényes-elnök, Strauss pedig vezérigazgatói kinevezést kap, majd pedig 1948-tól Ferencvárosi Malom néven állami tulajdonba kerül, ami megérte a rendszerváltást, de a jelentős állagromlás miatt néhány éve lebontották.
A Pesti Hungária Malom 1893-ban alakult a Magyar Általános Hitelbank Egyesült Gőzmalmai alapításával, majd 1897-ben Hungária Egyesült Gőzmalmok Rt. néven működik, 1948-ban állami tulajdonban Hungária Malom néven élte meg a rendszerváltást, már nem működik, de az épület ma is áll és helyi védettséget élvez. További hasznosítására a Demján Sándor tulajdonában álló Trigránit Zrt. tett rá vételi ajánlatot, vállalva az ezzel járó átépítési költségeket loftlakásokká.
A Budai Hengermalom 1909-ben épült a Pesti Hengermalom Rt. alapításában, 1928-ban az Első Budapesti Gőzmalom Rt.-be beolvadt, 1948-ban állami tulajdonban Budai Malom néven megérte a rendszerváltást, az 1990-es évek elején az ex-MSZP képviselő Csintalan Sándor Boldvai és Budai pártpénztárnokok üzlettársaként csődbe vitte a malmot, elutasítva egy francia szakmai befektető vételi ajánlatát, ezért az épület jelenleg üresen áll és a biztos enyészeté lesz.
A mai magyar malomipar helyzete vidéken sem túl rózsás.
Az 1870-es években alapított Savaria Gőzmalom Részvénytársaság 1950-ben állami tulajdonba kerül Vas megyei Malomipari Vállalat néven és 1990-ben Szombathelyi Malom Zrt. néven a mai napig tovább folytatja a termelést a cég, megszerezve 1996-ban az 1910 körül alapított Komáromi Malom Rt. jelentős hányadát. A szombathelyi cég további terjeszkedését 1999-ben tovább gyarapítja az 1840-es évek elején Csorna városában alapított Erzsébet Malom Részvénytársaság felvásárlása és a következő év elejétől, 2000. január 1-jén a három nagy malomipari cég egyesülésével létrejött konszern neve először Pannonmill Rt.-re, majd 2006 tavaszán Pannon Gabona Malomipari Zrt.-re változik és a cég főközpontja Szombathelyen található, a központi malom pedig az 1910 körül Komáromi Malom Rt., majd 1950-1996 közt Hungaromill Rt. néven állami vállalatként üzemelő cég lett.
2. rész) A magyar húsipar története:
A húsiparban 34 nagy vágóhíd és 41 húsfeldolgozó gyár tartozott. Az utóbbiakban készített szalámi és töltelékáru Európa-szerte ismertté vált. A gyáripart 2036 részben vagy időszakosan működő kisebb vágóhíd egészítette ki. Az állategészségügy szigorodása, a higiénia hatósági megkövetelése nyomán egyre több állatot vágóhídon vágtak le:
| 1906-ban, | 1912-ben |
| 964 ezer, | 1187 ezer marhát, |
| 544 ezer, | 597 ezer juhot, |
| 1059 ezer, | 1564 ezer sertést. |
A két világháború között az új iparágak megjelenése és előretörése mellett az élelmiszer-termelés másik mozgásirányát az élelmezési kisipar erősödése jellemezte. A kisipari élelmiszer-feldolgozás a hentes és mészáros, a pék és sütőipar, továbbá a szeszfőzés teljesítményében volt figyelemre méltó, 36–38 %-os részesedésével.
Az állati termékeket feldolgozó szakágazatok – és egyben az élelmiszeripar – legnagyobbika a húsipar. A szakágazat tevékenységi körébe a nagy állatok (szarvasmarha, sertés, juh) felvásárlása, vágása, feldolgozása tartozik. A húsipar látványos fejlődését az állattenyésztés, főként a sertéstartás gyors ütemű bővülése alapozta meg. Hozzájárultak azonban az árarányok is, a vágósertés felvásárlási árához képest alacsony volt a tőkehús kiskereskedelmi (támogatott fogyasztói) ára. 1965-ben a sertéscomb kiskereskedelmi ára csak 70 %-kal volt magasabb a vágósertés termelői áránál. (A húsipari termékek fogyasztói ártámogatásának fennmaradásáig ezek az árarányok nemigen változtak, 1995 nyarán viszont már 212 %-kal haladta meg a sertéscomb ára a felvásárlási árat). A termelők jobban jártak, ha a vágóállatot értékesítették és a húst visszavásárolták. A kész hízóállatok növekvő hányadát az ipar dolgozta fel.
Az állatforgalmazás az államosítás után különvált a húsipartól, s 1967 végéig a felvásárlást az Állatforgalmi Tröszt, a feldolgozást a Húsipari Tröszt vállalatai végezték. A két tröszt egyesülése után – a megyei szervezetek összevonásával – a felvásárlást-feldolgozást, a II. világháború előttihez hasonlóan, ugyanaz a szervezet látta el.A legjelentősebb húsipari központ a főváros, Budapest volt, ahol Herz Ármin a pesti Duna-parton 1888-ban alapította meg szalámigyárát a Központi Vágóhíddal együtt, ez utóbbi neve rövidült Közvágóhíddá. A cég az alapítás óta részvénytársaságként működött egészen 2009. május 29-ig, amikor is a Pick Szeged Szalámigyár Zrt. többségi részesedést szerzett a gyárban és jogutód nélküli megszűnéssel felszámolta és a Herz termékeket azóta Szegeden gyártják Herz felirattal.
Az Alföldön több húsipari központ is létezett. A legjelentősebbek ezek közül a Pick Ármin által a Napfény fővárosában, Szegeden 1869-ben alapított Pick Szeged Szalámigyár Zrt., amelynek méltó ellenfele a Debrecen Hús Zrt., amely a "debreceni"-ről lett világhíres, valamint a Csabahús Zrt. békéscsabai központtal, melyet a csabai kolbász neve tett világhírűvé és hungarikum minősítést is kapott.
Az 1894-ben alapított Debrecen Hús Zrt. és a Csabahús Zrt. 2008-ban egyesült Debreceni Csoport Zrt. néven debreceni központtal, ezzel megszüntetve a békéscsabai gyárat, így a híres csabai kolbász az egyesülés óta Debrecenben készül.
Az Alföld másik jelentős húsipari központja Szeged és Békéscsaba mellett a Gyulahús Zrt., amelyet 1868-ban alapítottak, az alapítás óta önálló részvénytársaságként üzemel, leghíresebb terméke, amelyet a világpiacon is jegyeznek a gyulai kolbász.
A Baja-Alsómocsoládon alapított Délhús Zrt. elnök-vezérigazgatója, Kovács László sem önállóan gazdálkodik a cég élén, mert ez a gyár is a Pick Szeged tulajdonában áll 2008 óta, ezzel a teljes anyagi önállóságát elvesztette.
A Dunántúlon kevesebb vágóhíd és húsipari cég létezett, de azok is amelyek igazi húsipari központokká váltak inkább a Dunántúl északi részén, Nyugat-Dunántúlon léteztek. Ilyen volt az 1885-ben Győr Gyárvárosban alapított Ringa Húsipari Rt., amely a szocializmusban az Állami Húsipari Tröszt Győr-Sopron megyei Vállalata (ÁHU Győr) néven üzemelt, majd 1990-ben visszakapta az alapításkori Ringa Húsipari Rt. nevet és nem sokkal utána a teljes önállóságát elvesztve a Pick Szeged vállalatcsoport tulajdonába került, a győri gyárat teljesen felszámolták, 1980-ban a zárták be végleg a Győri Vágóhidat, amely szintén a Ringa tulajdonában állt. Ugyanúgy az enyészeté lett Győr-Gyárvárosban a Ringa épületnegyed (vágóhíd és húsgyár együtt), mint Budapesten a Herz negyed (szalámigyár és vágóhíd együtt). Sem a győri, sem a budapesti vágóhídi negyed semmifajta újrahasznosítására nem született terv az 1990-es teljes felszámolást követően. Ezért lassan, de biztosan az enyészeté lesz mindkét épületegyüttes.
A másik nagyon nagy múltú és méltán világhíres húsipari cég, amely a szocializmusban megtartva teljes gazdasági önállóságát az 1924-ben Gróf Esterházy Pál által alapított Kapuvári Hús Zrt., melynek ő volt az első elnök-vezérigazgatója és főrészvényese is. A Mosonmagyaróvár központtal alapított Magyaróvári Húsipari Vállalatot a háborúk vérzivataros éveiben végleg felszámolták és jelenleg, 1990. május óta a Kaiser Food Élelmiszeripari Kft. a közelben, Magyaróvár Gyártelepen gyártja minőségi termékeit, tulajdonosa egy osztrák nagyvállalkozó, a GySEV egyik részvényese, Rudolf Kaiser nagyvállalkozó, Leier üzlettársa.
A Nyugat-Dunántúl egyetlen nagy húsipari cége, amely mindenféle gazdasági, társadalmi-politikai és ipari változást, átalakulást és válságokat is túlélt az a Pápai Hús Zrt. néven 1913-ban alapított cég, amely a szocializmus időszakában az Állami Húsipari Tröszt Veszprém megyei Vállalata (ÁHU Veszprém) néven üzemelt, 1990 óta újra az alapításkori nevét, a Pápai Hús Zrt. nevet használja. Termékei a világpiacon is felveszik a versenyt a legjelentősebb húsipari termékekkel: frankfurti virsli, bajor fehér virsli, stájer szárazkolbász, pármai sonka, vagy a prágai sonka minőségével.
3. rész) Összefoglalás a leírtakról: az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy hiába fejlődött egyszerre és egy időben egymással párhuzamosan a malomipar és a húsipar (ahol kukorica van, ott disznó is, ebből követezően ahol disznó van, ott hús is), de amíg a molnárok és pékek az 1990-es rendszerváltás után is erősen védték érdeküket, addig a hentesek és mészárosok csoportja nem megfelelően léptek fel a vagyon elherdálás ellen.
Ajánlók
Magyar Malomipari Múzeum
Concordia Közraktár Zrt.
Concordia Gőzmalom Rt.
Herz Szalámigyár
Pick Szeged Zrt.
Ringa Húsipari Zrt.
Országos Húsipari Múzeum-és Kutatóintézet
Pápai Hús Zrt. (utódja Pápai Hús 1913 Kft.)
Kapuvári Hús Zrt.
Debrecen Hús Zrt.
Csabahús Zrt.
