Ausztria területén belül a 2350 km2-es régió 940 400 fős lakossága három tartomány határán éli mindennapjait. Ennek a területnek a népsűrűsége az országos átlag ötszöröse (85 fő/km2), Salzkammergut népsűrűsége pedig 400 fő/km2 , a három tartomány a következő: Felső-Ausztria 1 409 445 fős lakosságából a Salzkammergut régióban 400 000 fő lakik, Salzburger Land (Salzburg tartomány) 528 536 fős lakosságából erre a régióra 240 800 lakos jut, valamint Stájerország 1 206 495 fős összlakosságából a Felső-Stájerország kormányzóságra eső terület Salzkammergut régió déli részét jelenti, amelynek összlakossága 299 600 fő. A népességadatok 2008-as mérés szerintiek, amikor a tartományokban tartottak népszámlálást, 2010-ben pedig az egész országban.
1921-ig az egész Salzkammergut területe Belső-Ausztria néven Ausztria része volt, majd pedig 1921-ben Bajorország Németország része lesz, Dél-Bajorország területén belül az osztrák Attersee-t Kammerersee-nek keresztelik át. A bajor oldal másik legnagyobb salzkammerguti tava a Königssee, amelynek közelében van a berthesgadeni sóbánya és a Hitler bunkerjának nevezett Sasfészek. Az osztrák oldalon pedig ekkor osztják fel Salzkammergut teljes területét Salzburger Land, Felső-Ausztria és Felső-Stájerország között.
Salzkammergut neve szó szerint sókincstári birtokot jelent. Ez a terület nem tartozott elszámolással senkinek, mert a terület nagy részének egyedüli birtokosa a császári kancellária, kisebb részének pedig a salzburgi és a linzi főegyházmegyei püspökség volt a hűbérura. Ezek a települések: Linz, Salzburg, Gmunden, Bad Ischl, Hallstatt, Bad Aussee, Grundlsee, Golling, Traunkirchen, Hinterau, St. Wolfgang, Mondsee és Passau kiváltságot élveztek, adómentességet élveztek, de viszont extra bevételt biztosított számukra a sóvám, hídvám és a dézsma, amit a területükön áthaladó áruk mennyisége után jövedelem-és forgalomarányosan vetettek ki.
A területnek nincsen egyetlen egy kicsiny kis szeglete, amely ne lenne természetvédelmi területi védettség alatt, vagy amely nem nyerte volna el az Osztrák Nemzeti Park címet, de van nagyon sok Világörökség védettséget nyert nevezetessége is.
Gmunden: a festői szépségű, mediterrán hangulatú kisváros 13 000 lakosával az Alpok hegyvonulatai közt a Traunsee partján bújik meg 425 m-es tengerszint feletti magasságban, maga a Traunsee 422 m-es tengerszint feletti magasságban terül el. A császári birodalom a várost "Salzkammergut szívévé" tette azzal, hogy itt volt ennek a térségnek a gazdasági központja azzal, hogy a városból kiindulva a 78 km-re található Linzen keresztül megépítették a lóvasutat Budweis-ba azért, hogy onnan a jó minőségű sört Ausztriába tudják szállítani, illetve ellenkező irányban Ausztriából a "fehér aranyat", vagyis a sót a Cseh Királyságba tudják eljuttatni. Sóbányászatból és sókereskedelemből gazdagodott meg a város, amelynek nagyságát hirdeti az 1574-ben épített reneszánsz városháza, valamint az 1880-as évek elején Zsolnay Zsigmond keze nyomát viselő porcelán harangjáték és a városháza tetejének porcelán díszítése. Ő a pécsi Zsolnay-família osztrák ága volt. Zsolnay Zsigmond alapította 1890 körül a Gmundeni Porcelánmanufaktúra Részvénytársaságot Ferenc József felkérésére, majd 1955-ben a gyárat államosítják és azóta tartományi tulajdonú kft.-ként működik, mivel a Zsolnay famíliának pécsi és gmundeni ágon is csak nőörökösei élnek, ezért egy "címzetes örökös díszpolgár" elismerést kaptak a gyár 1993-as részleges privatizációjakor, de magántulajdonukat nem kapták vissza, mert az csak férfiágon lett volna örökölhető.
Ezen kívül a város érdekessége még azon kívül, hogy itt született Szörényi Levente, a Schatzkammerhof, a Császári Kincstárhivatal, amely jelenleg a Városi Múzeumnak ad otthont Kammerhofmuseum Gmunden néven. Az Orth-kastélyt a Seeschloss-al egy 130 m hosszú fahíd köti össze. Az Orth kastélyban 1965 óta az Állami Erdészeti Szakközépiskola működik. A technika és közlekedés iránt érdeklődőknek a minden év augusztusában megrendezendő oldtimer fesztivál 4 napos programsorozata immár közel 60 éve nyújt látnivalót, valamint a Gmundeni HÉV, amely már 1901 óta közlekedik a tőle 6 km-re lévő szomszédos faluba, valamint az ezzel egy vágányon közlekedő tóparti villamos a főtértől a kastélyig 3 km-es útvonalon, ezzel a világ legrövidebb villamosvonala a világon.
Salvator János főherceg kivált a császári családból azért, hogy régi szeretőjét, Ludmilla Stubell polgári származású balett-táncosnőt, a Wiener Hofoper, a későbbi Wiener Statsoper ünnepelt sztárját feleségül tudja venni, felvette az Orth János nevet és hajóskapitány oklevelet szerzett, utána megvette a Santa Margherita luxusgőzöst, ezzel indult világ körüli utazásra feleségével, Millivel. Chile partjainál hajózva 1890. július 12-én a Horn-fok körül tomboló viharban elsüllyedt a hajó, amit az anyja, Mária Antónia hercegnő nem vett tudomásul és hivatalosan csak 1911-ben nyilvánították holttá, a hajóroncsok sohasem kerültek elő.
Következő állomásunk a várostól 35 km-re található Bad Ischl.
Ebben a városban szálltak meg azok a vendégek, akik a császárt kísérték, hogy láthassák őfensége Ferenc József császárt, de anyagilag nem a leggazdagabb réteghez, csak a középosztályhoz tartoztak.
A város 1850-ig a sókereskedelem és a sóbányászat központja volt, majd ezután a gyógyturizmusra építve a mai napig itt működik a Kneipp-intézet
Bad Ischl: Gmundenhez hasonlóan ez a város is a sóbányászat és a sókereskedelem központja volt, majd pedig a sókészletek kimerülése után császári fürdőváros címet kapott és az állandó társasági összejövetelek színhelyévé vált. A város tengerszint feletti magassága 470 m, lakosainak száma 15 000 fő. Ferenc József császár itt találkozott először 1854-ben Sissivel, majd pedig 1870-ben Schratt Katalinnal. 1854-1914 közt az 510 szobás Császárvillát nyári rezidenciaként használta, életének utolsó 14 évét itt töltötte Lehár Ferenc operettszerző. A városban volt nyaralója Otto von Daimler autógyárosnak, akinek lányát, Mercedest a közeli Alpok hegyvonulatai közt egy autóverseny szabadedzésén tragikusan fiatalon, 1901-ben 23 évesen halálos baleset érte és ekkor a város legszebb hídját Mercedes-hídnak nevezték el és az autók is ekkortól használják a Mercedes nevet. A szomszédos Gmunden városával erős versenyben van a "Salzkammergut szíve" címért.
1854 óta július 16-augusztus 27. közt minden évben, még a világháborús években is itt rendezik meg a Lehár Operett hetek rendezvénysorozatot. Ezen felül nemzetközi üdülőhely és az Alpok közelsége miatt a téli sportok színhelye is. Télen hangversenyt, táncmulatságokat, míg nyáron lóversenyt és operettfesztivált rendeznek.
Ferenc József császár édesszájú volt. Schratt Katalin, a császár közeli barátja egy mogyorós-mandulás-mazsolás csokikalácsot készített, amelyet császárkuglófnak neveztek el, a receptet a Zauner cukrászda tovább finomította és a Schratt-féle császárkuglóf lett az alapja a mai ischler-nek, amelyet 1832 óta készítenek változatlan formában.
Bad Ischl városát, a festői szépségű Traun-Ischl folyók összefolyásánál található kisvárost Salzkammergut főútján haladva a Hallstätter See partján elterülő Hallstatt városába érkezünk.
Hallstätter See: a Salzkammerguti-tóvidék legkisebb tava, tengerszint feletti magassága 508 m, hossza 8 km, szélessége: 2 km, felülete: 8,5 km2, mélysége: 125 m.
Hallstatt: a hallstatt-dachsteini kultúrtáj névadója, a közelben lévő Dachstein csúcsról kapta a nevét a tájegység, amely világörökség rangját 2001-ben nyerte el.
A leghíresebb és legkisebb salzkammerguti város, csökkenő lakosságszámmal. Amíg 1987-es adatok szerint 1400 fő, addig 2007-ben már csak 960 fő, 2010-es mérés szerint pedig már csak 750 fő lakta a várost. Ez az elvándorlási mutató magas, mert ez azt jelenti, hogy mivel a település helyhiánnyal küzd 23 év alatt 53 %-kal csökkent a lakosságszám, vagyis 2,3 %-kal csökken évente a lakosok száma. Nevének eredete: hall római-kelta nyelven sót, sóbányászatot, statt ónémet nyelven várost jelent, vagyis Hallstatt sóvárost, sóbányászok városát jelenti, amely évezredeken át biztosította az itt élőknek a mindennapi megélhetést egészen az 1800-as évek elejéig, amikor a sókészletek kimerülése miatt egyre inkább az idegenforgalomból kezdtek el élni, amely a településnek a mai napig az egyetlen egy jelentős megélhetési forrása. A közút a város oldalán, a vasút a túlparton, ahonnan az utasokat komp szállítja. A város felkapaszkodik a hegyre, temetésre szűk a hely, ezért a templom kertjében lévő temetőben a legrégebbi sírt kiássák, ha új halott van, maradványokat a csontházba viszik és a koponyákat az elhunyt családjának jövedelmi szintjétől függően díszítik az erre szakosodott koponyafestők.
Mondsee, a tó: hossza 11 km, szélessége 2,5 km, mélysége: 60 m, tengerszint feletti magassága: 481 m, felülete: 14,2 km2
Mondsee, a falu: 2 200 fő lakosú. A vele azonos nevű tó a település névadója. 2005. augusztus 15-én II. János Pál pápa a falu templomát dómból bazilika rangra emelte egy ünnepi szentmise keretében.
Attersee, a tó: a vízfelület egy része, a kisebbik fele a Németország területén elterülő Bajorországhoz tartozik. 1921 óta itt húzódik az osztrák-német államhatár. Osztrák neve: Attersee, német neve: Kammersee, amely Ausztriában nem használatos.
A tó hossza: 21 km, szélessége: 2-3 km, mélysége: 171 m, tengerszint feletti magassága: 467 m, felülete: 46,7 km2
Attersee, a falu: 1 300 fő lakosú, "vízisportok paradicsoma", népünnepe a Maria Himmelfahrt (Mária mennybemenetele).
Golling: az 1 500 fő lakosú település nevezetességei a gollingi vár, amely kezdetben erődként, majd kb. egy évszázadon át kastélyként, az 1960-as évek közepétől pedig a település múzeumaként szolgál. A város határában lévő hegycsúcs osztrák nevén a Hoher Goll, német nevén a Hochgolling osztrák oldalon lévő csúcsa 2863 m magasságban fekszik a tengerszint felett, német oldalon pedig valahol 2500 m magasságban tengerszint felett terül el.
Gollingból továbbutazva érjük el az Osztrák Nárciszünnep állandó helyszínét, Ausseerland vidékét. Központja Bad Aussee, az 5 000 lakosú város, amely az ország mértani központja, a fővárostól 312 km-re. Vasútállomása a Salzkammergutbahn főpályaudvara volt 2010. december 15-ig, amikor is a vasútvonalat véglegesen bezárták. Aussee gyors-és személyvonattal, valamint busszal 4 óra alatt, IC-vonattal 2 óra 41 perc alatt érhető el. 2010. december 16-tól már csak IC-vonatok járnak a főváros és Aussee közt.
A városban sólepárlóműhelyek működtek, majd a sókészletek kimerülése után, az 1800-as évek elején a gyógyforrások feltárása után felvette a "Bad" előnevet. Ez 1903-ban történt. A város nevezetessége a Nárciszünnep mellett Erzherzog Johann és Plochl Anna.
Anna Plochl 1804-ben született Aussee-ben a helyi postamester lányaként, 1819-ben találkozott a Toplitz-tónál Szalvátor János főherceggel, Orth János unokatestvérével. Amíg Orth Jánost a császári kancellária kitagadta, tanulva unokatestvére örökösödési hercehurcáiból, önként lemondott trónöröklési jogáról, hogy Anna Plochl postáskisasszonyt feleségül tudja venni. 1829. január 6-án kötöttek a fiatalok házasságot Aussee-ben, 1939-ben született gyerekük Ferenc Lajos meráni gróf. Mivel Salvator Erzherzog János főherceg népszerű intézkedéseket hajtott végre így munkásságát szász választófejedelem címmel ismerték el és ezért felesége, Anna Plochl meráni grófnő és Németország nagyasszonya címet kapta meg. A stájerok hálából az esküvői népviseletet Plochl-viseletnek nevezték el, Erzherzog Johann 1859-ben bekövetkezett halála után Anna Plochl egykori férje iránti tiszteletből 1860-ban megalapítja a grazi Műszaki Egyetemet, az osztrák Honi Véderőt, a mai Osztrák Honvédség elődjét, és a Grazban alakult Anna gyermekkórházat, amely ma a Grazi Egyetem Gyermekklinikájaként működik 2003 óta. Anna Plochl 1885-ben hal meg Bad Aussee-ben.
A több, mint 50 éve, lassan 60. éve megrendezendő Nárciszünnepet Bajorország és Stájerország tartomány miniszterelnökei közösen nyitják meg, ezzel jelezvén azt, hogy nemrég, 1921-ig a két tartomány Belső-Ausztria néven Ausztriához tartozott.
Aussee a közelben lévő Altaussee-ről kapta a nevét. Hossza: 3 km, szélessége: 1 km, mélysége: 35 m, tengerszint feletti magassága: 720 m.
Ausseerland vidékén a vadnárciszt finoman és nagyon nagy körültekintéssel szedik le a virágokat és ebből különféle figurakompozíciókat készítenek, amelyeket díszes felvonulás keretében lehet végignézni ezt a gyönyörű eseményt. Összesen 40 figura vonul fel Aussee-ben, majd pedig autókra, teherautókra és mikrobuszokra teszik a figurák egy részét és a tőle 3 km-re lévő Grundlsee faluba viszik át, ahol a tavi fesztivál keretében csak 25 figurát úsztatnak a csónakokon.
Grundlsee, a falu: lakossága jelentéktelen, alig pár százan lakják, klímatikus gyógyhely.
Grundlsee, a tó: hossza: 6 km, szélessége: 1 km, mélysége: 64 m, tengerszint feletti magassága megegyezik az Altaussee-vel.
Azzal zárom soraimat, hogy igaz nagyon-nagyon picike és parányi terület az Ausseerland a nagy Salzkammergut területéből, hiszen a két település összlakossága összesen 6 000 fő, de a 4 napos Nárciszünnep során közel 50 000 idelátogató turista kíváncsi erre az eseményre.
Képek
 |
| Gmunden, városi park Anyuval |
 |
| Bad Ischl, Főiskola |
 |
| Hallstatt, körtefás ház |
 |
| Golling, vasútállomás a Hoher Goll hegycsúccsal |
 | |||
| Bad Aussee, Operaház fantomja |
 |
| Grundlsee, Münchausen báró golyósan |
