Világörökségünk, a Fertő-táj

Idén nyáron szerzőtársammal, Edével együtt egy buszos társasutazáson vettem részt, amely utazásnak a célpontja a Fertő-tó alaposabb megismerése volt, amelyet azért tartottam fontosnak, mert sem az osztrákok, sem a magyarok nem ismerik ezt a vidéket, mert ez egy folyamatosan változó ökológiai-biológiai rendszer.
A Fertő-tó Európa legnagyobb kiterjedésű sztyeppetava, amely Ausztria és Magyarország közt képez természetes határvonalat.
Az 1921-es soproni népszavazás a tavat 3/4-1/4 arányban osztotta meg. A tó összterületének 3/4 része Ausztria, 1/4 része Magyarország területéhez tartozik. 1945 után, a hidegháborús időszak kezdetén a tó összterülete a határsávba, az ún. "vasfüggöny-zónába" került. Újabb fordulat következett be a "puha diktatúra" kezdetével, 1968-ban az "új gazdasági mechanizmus" nemcsak a magánvállalkozások szaporodását jelentette, de ekkor új alapokra helyezték a magyar-osztrák kormányközi együttműködést is, melynek értelmében 1971-ben létrehozták a Fertő-tavi Bioszféra-rezervátumot, majd a vasfüggöny 1990-es lebontásával 1992-ben megkötötték a Ramsari Egyezményt és az osztrák és a magyar oldalt Tájvédelmi Körzetté nyilvánították, és ekkor építették fel Sarród határában a Madárvártát is. 2003-2005 közt újabb fordulatot vett a tó története: ekkor alakult meg a közös természetvédelmi terület, a Fertő-Hanság Nemzeti Park-Seewinkel Nationalpark, amely a két ország közös természetvédelmi értéke és ezt az összefüggő különleges élővilággal rendelkező rendszert az UNESCO 2007-ben a természetvédelmi és környezeti világörökség részévé nyilvánították.
Most már többet nem tudok erről írni, beszéljenek erről inkább a képek.
Képek a Fertő-táj világából:

Fertőrákos, Páeurópai Piknik 20 éves emlékműve (1989-2009)

Fertőrákos, kikötő

Hansági-főcsatorna

Fertőmeggyes hajókkal

Fertőszéplak, tájházak

Frauenkirchen, a város főtere a Szentháromság-oszloppal

Fertő-tó

Ruszt, Halásztemplom oldala

Ruszt, Városháza

Mörbisch, a város a gyaloghíddal

Sarród, tájház

Fertőrákos, államhatár