2010. október 27., szerda

Reitter, Podmaniczky és a többiek: Budapest úttörői

Ahogy megígértem , hogy folytatom az írást, ha nyugi lesz, most ezt teszem.
23.45 van, de a mai napra szánt szövegemet megírom
Valahol ott kezdődik a történet, hogy Buda, Óbuda és Pest városoknak eltérő a történelmük. Buda és Óbuda a kereskedők, bankárok és kisebb manufaktúrák ősi telephelye volt, míg Pest az iparosok, gyárak, cégek és bankárok törzshelye volt.
A főváros és környéke rohamos fejlődésnek indul Mária Terézia trónra lépésével,az 1750-es évek elején igazi modern nagyvárossá válik, ezt csak az 1838-as nagy pesti árvíz akasztja meg és ekkor épül ki a mai Kiskörút, Nagykörút és legutoljára az 1930-as és 1940-es évek közt pedig a Külső körút, a mai Hungária körút. A Hungária körút részei: Hungária körút, Könyves Kálmán körút, Róbert Károly körút.
A Külső körút megegyezik a mai 1-es és 1/a-s villamosok nyomvonalával.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után tudatosan nem fejlesztik Pestet, a súlypont ekkor eltolódik Buda és Óbuda irányába. Főként Buda veszi át Pest szerepét, a legfontosabb közhivatalok (pl. udvari kancellária) a budai királyi várban működik 1850-1868 közt. 1868-ban Deák Ferenc igazságügy miniszteri pályafutásának első évében meglátogatja a bécsi császári rezidenciában, a Hofburgban Ferenc Józsefet és aláírják 1867-ben az osztrák-magyar kiegyezést, 1868-ban a horvát-osztrák, 1869-ben pedig a magyar-horvát kiegyezést. Ennek értelmében létrejön 1868-ban az Osztrák-Magyar Monarchia, amely 1914-ig fennállt, Ferenc József Ausztria császára, Magyarország apostoli király és Horvát-Szlavónország örökös királya és Dalmácia örökös őrgrófja címet viseli. Ez egy 68 millió főt tömörítő államközösséget jelent és a Monarchián belül két állam, Ausztria és Magyarország a szorosabb együttműködés miatt perszonáluniót kötnek és kialakul 1870-ben a dualista kormányzás, ahol nem egy nagy főváros van, hanem két egyenrangú főváros, a császári Bécs lesz a központi kormányzati székhely, a királyi Pest-Buda pedig a pénzügyi és gazdasági központ.
Ausztria nemzeti bankja, tőzsdéje, pénzügyminisztériuma Pest-Budán létesült. Ezekben az években, az 1870-es évek elején Reitter Ferenc Angyalföld-Újlipótváros polgármestere, majd az 1873-as városegyesítés után, amikor Pest, Buda és Óbuda városokból Budapest néven megalakul az egységes főváros, akkor Kammermayer Károly Pest polgármestere, és 1873-tól az egységes Budapest főpolgármestere felmenti Reittert kerületi polgármesteri állásából és felkéri a Székesfővárosi Közmunkatanács elnöki feladatának ellátására, hogy kezdjen kialakítani egy egységes városképet. Reitter elfogadja a felkérést, mert mivel mérnök volt nekilát a városépítésnek. A körútrendszert azért kellett kiépíteni, mert az gátként szolgált az árvíz elől. Javasolja Kammermayernak, hogy a nagy árvíz emlékét egy utca is őrizze meg, így jött létre Pesterzsébet-Ferencváros határán, a Gubacsi úttól nem messze a Védgát utca, ahol ma a Központi Szennyvíztisztító Telep egyik ülepítő-tárolója található és látható a csepeli és ráckevei hévről és közben a bűz kiűz.
Egy gond van az építkezésekkel: elfogy a pénz. Kammermayer felhívással fordult a bécsi és budapesti nemes urakhoz, de azok semmi hajlandóságot nem tanúsítottak arról, hogy felajánlásokat tegyenek a közjó javára. Voltak, de elég kevesen, akik mégis meggyőződésből felajánlást tesznek a város javára. Ekkor robbant be a politika és a városfejlesztés világába Podmaniczky Frigyes, aki Ferenc József osztrák császár-magyar királytól kapta meg a bárói rangot azért, mert ingyen, társadalmi munkában elvállalta a Székesfővárosi Közmunkatanács alelnöki munkakörét és felkéri Pártos Gyula és Lechner Ödön építészeket, hogy tervezzék meg és építsék fel az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Királyi Állami Földtani Intézet épületeit, továbbá az ő felkérésükre építi meg Kós Károly nemcsak a Budapesti Állat-és Növénykert, valamint a Gundel Étterem, a Széchenyi fürdő és a Budapesti Közlekedési Múzeum épületeit is, hanem 1880-1900 közt neki köszönhető a Magyar Állami Operaház, a Lukács Cukrászda, a Képzőművészeti Egyetem, a Zeneművészeti Egyetem (Zeneakadémia), a Gerbeaud Cukrászda és a Milleniumi Földalatti Vasút állomásai, vagy éppenséggel a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum megépítése is.
Ebben a korban indulnak nemcsak az egységes Budapest székesfőváros fejlesztésére irányuló tervek, de az új fővárost próbálják bekapcsolni a nemzetközi vérkeringésbe is. Ebben játszottak szerepet: Gróf Mikó Imre és Klauzál Gábor közlekedési-és közmunkaügyi miniszterek, Baross Gábor MÁV alapító elnök-vezérigazgató, kereskedelmi államtitkár, később közlekedési-és közmunkaügyi miniszter, Gróf Széchenyi Ödön közlekedési államtitkár, Baross jó barátja,valamint Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök. Később Széll Kálmán és Wekerle Sándor vitte tovább Andrássy elveit miniszterelnökként.
Hogy mit tettek ezek az emberek? Nagyon-nagyon sokat.
Azért próbáltam ezt leírni, mert amikor az ember a mai Budapesten végigmegy az Andrássy úton, a régebbi Sugár út, vagy éppen a Nyugati pályaudvaron felül a Veresegyházra tartó vonatra, ami megáll Vácon és Dunakeszin is, akkor arra is kell gondolni, hogy a MÁV Dunakeszi Főműhelye, ami ma a Bombardier Magyarország Kft. gyártóüzeme az még az 1928-1931 közti időszakban Dunakeszi-Alag néven a Kandó mozdony tesztpályája volt, vagy Vácra érkezve nem szabad elmenni szó nélkül amellett, hogy Mária Terézia itt hozta létre az akkori Ausztria-Magyarország legvéresebb börtönét 1760-ban, de már 1846-ban az első magyar vasútvonal pont ezen a 40 km-es Pest-Vác szakaszon pöfékelt menetrend szerinti forgalomban. Ha Gödöllőre érkezünk a HÉV-vel, akkor nem szabad elfelejteni Grassalkovich Antal nevét, aki szegény sorsú jobbágyfiúból egy menő magánügyvéddé küzdötte fel magát és amikor meggazdagodott, akkor nagyon sokat adakozott és ezért a császári udvartól nemesi rangot kapott, így lett Báró Grassalkovich Antal. 1888-ban megépül az Óbuda-Szentendre HÉV gőzvontatással, majd 1898-tól villamosítják. 1886-ban építik meg a budavári siklót, 1882-ben épül a fogaskerekű vasút, amelyet 1902-ben villamosítanak.
Tehát egy dinamikusan fejlődő, lüktető fővárosról szól ez az írás.
Azt sem szabad sohasem elfelejteni, hogy amikor szidják az elmúlt 20 év budapesti városvezetését, akkor nehéz igazságot tenni, mert a magyar főváros, Budapest nagyon-nagyon sok nyomort átélt és még egy sor tennivaló akad.
Nem hiszem, hogy mindig a pénz hiánya szab gátat a fejlődésnek, hanem sokkal inkább az, hogy az utolsó reformgondolkodású budapesti főpolgármester az 1930-as években Prof. Dr. Karafiáth Jenő nyelvész volt, aki mindent megtett az országért, a fővárosért és egész közigazgatási rendszerben gondolkodott. Azóta senki sem töltötte be ezt a hatalmas űrt!
Bízom benne, hogy majd talán most valaki, mert már itt az ideje a tényleges változásnak!
Lesz még szép új Budapest!
Ez a szeretett szülővárosom, az én Budapestem!

Ajánló Budapest életéből:
Báró Podmaniczky Frigyes
Kammermayer Károly
Pártos Gyula
Lechner Ödön
Báró Grassalkovich Antal
Reitter Ferenc
Klauzál Gábor
Gróf Mikó Imre
Baross Gábor
Dr. Karafiáth Jenő
Kós Károly
Wekerle Sándor
Gróf Széchenyi Ödön
Gróf Andrássy Gyula
Széll Kálmán

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése