A Vereckei-hágó települései: Vezérszállás, Szolyva, Polena, Beregvár és Felsőgereben

A Vereckei-hágó (ukránul перевал Середньоверецький /pereval Szerednyovereckij) az Északkeleti-Kárpátok (Ukrán-Kárpátok) egyik legfontosabb hágója.

Az Északkeleti-Kárpátok gerincén, a Latorca és a Sztrijbe ömlő Opor folyó völgye között helyezkedik el. A hágó tengerszint feletti magassága 841 méter. Ma a Lvivbe tartó országút elkerüli. A hágóra Alsóvereckén keresztül lehet feljuttni, meglehetősen rossz minőségű kacskaringós úton.

Ősidők óta használt út. 895-ben a honfoglaló magyarok többsége a Vereckei-hágón keresztül érkezett a Kárpát-medencébe. 1241-ben a mongol-tatár fősereg itt tört be Magyarországra. Az első világháború idején, 1914-ben az osztrák–magyar csapatok súlyos harcokat vívtak a hágónál az orosz cári csapatokkal. A második világháború idején szintén súlyos harcok voltak a hágó környékén (az Árpád-vonal völgyzáraihoz tartozó erődítmények ma is láthatóak). 1980-tól az országút elkerüli a Vereckei-hágót.

A hágón a valóban lenyűgöző természeti szépségen kívül kevés a látnivaló.

Az 1896-ban, a millennium évében állított honfoglalási emlékmű a csehszlovák korszakot (1920–1939) még átvészelte. Az 1940-es évek második felében azonban a rajta elhelyezett emléktáblákat leverték, majd az 1950-es évek közepén az egész emlékművet szétbontották. A felső részét alkotó obeliszk ma a közeli Tuholka faluban a községháza előtt áll.

A hágón napjainkban egy ukrán emlékmű található, amely azon partizánoknak (szicsgárdisták) állít emléket, akiket – az azóta megcáfolt ukrán történelmi elmélet szerint – Kárpátalja 1939-es visszacsatolásakor a magyarok végeztek ki. A mögötte álló, havasi pásztort ábrázoló szobor a szovjet időből származik.

A magyar honfoglalás millecentenáriumában a hágótól kissé távolabb, egy teljes panorámát kínáló ponton állították fel.

1996-ban Matl Péter munkácsi szobrász alkotta meg a honfoglalási emlékművet, amelyet folyamatosan romboltak az ukrán ultranacionalisták. 2008-ban Sziklavári Vilmos ungvári főkonzul kezdeményezésére a magyar állam 25 millió Ft ráfordítással újjá építtetett ugyancsak Matl Péter kivitelezésében. Az emlékmű a Kelet és Nyugat közötti kaput jelképezi. Hét tömbből áll, amelyek a Kárpátokon átvonuló hét honfoglaló törzset szimbolizálja. A "kapu" nyílásában a vérszerződésre emlékeztető oltárkő található.

Polena - Polyana

Polena (or. Поляна) Szolyvától 10 kilométernyire északra, Munkács és Alsóverecke között egy keskeny völgyben fekszik, környékét gyönyörű bükk- és fenyőerdők övezik.

Már 1180-ban említést tesznek róla a krónikák. 1241-ben Polenán át törtek Munkács felé Batu kán tatár hordái, A falut felperzselték, lakói a környékbeli erdőkben találtak menedéket...

II. Rákóczi Ferenc felkelésének leverése után VI. Károly osztrák császár a Schönborn-családnak adományozta a községet és a körülötte fekvő földeket, azokat a beregszentmiklósi uradalomhoz csatolták. Ekkor fedezték fel a polenai ásványvizek gyógyító hatását, amelyek rövidesen Európa-szerte ismerté vált. Az 1842-től 1911-ig a polenai ásványvíz 21 nemzetközi kiállításon vett részt és minden esetben érmet nyert. Már a XX. század elején három műhelyben töltötték üvegekbe, melyek mindegyike évente 150-180 ezer liter ásványvizet palackozott.

A polenai ásványvizet nemcsak az osztrák-magyar monarchia különböző tájaira, de számos külföldi országba is szállították.

Jelenleg a Globusz Vállalat palackozza és forgalmazza Poljana Kvaszova és Poljana Kupely néven. Mindkét ásványvíz Ukrajna-szerte rendkívül keresetté vált, de a külföldi turisták is kedvelik.

A World Aqua Ukraine kiállításon Kijevben, amelyen 47 ásványvizet forgalmazó vállalat vett részt, a Poljana Kvaszova és Poljana Kupely aranyérmet nyertek, a Poljana Kupely pedig ezen kívül elnyerte a kiállítás fődíját is.

2001-ben a VI. FOOD DRINKS nemzetközi kiállításon a Poljana Kvaszova harmadik díjat nyert, a VII. kiállításon pedig a Poljana Kupely elnyerte a nemzetközi zsűri fődíját, a Poljana Kvaszova pedig a második helyen végzett.

A Poljana Kvaszova ásványvíz literenként 6,5-12,0 gramm ásványi sót tartalmaz, tehát sótartalma magasabb, mint a szolyvai ásványvizeké. Hasonló összetételű a Poljana Kupely néven forgalmazott ásványvíz is. A különbség közöttük az, hogy a Poljana Kvaszova több klorid aniont, kevesebb kalcium, nátrium és kálium kationt tartalmaz, mint a Poljana Kupely, magnézium kation tartalmuk viszont azonos.

Mindkét ásványvíz különösen hatásos krónikus gyomorgyulladás, gyomor- és nyombélfekély kezelésére, a gyomor, hasnyálmirigy, epehólyag és epevezeték műtétek utáni kellemetlen tünetek enyhítésére.

A gyógyító hatásukról híres polenai ásványvizeket nemcsak gyomor- és bélbetegségek gyógykezelésére használják, hanem mint gyógyító hatású fürdővizeket is.

A gyógyvíz források bázisán olyan messzi földön híres gyógyító intézmények épültek, mint a Poljana, Havasi Gyopár, Napfényes Kárpátalja, Kristályvíz Forrás szanatóriumok. Ezekben a szanatóriumokban a polenai és szolyvai ásványvizeket használják a betegek gyógyítására. Vegyi összetételüket és gyógyító hatásukat a Budapesti Orvostudományi Egyetem professzorai, Ausztria, Magyarország, Csehország, Szlovákia leghíresebb orvosai, vegyészei, gyógyszerészei tanulmányozták.

A tudósok által végzett kísérletek bebizonyították, hogy különösen hatékony ezeknek az ásványvizeknek a fogyasztása emésztőszervi, gyomor, nyombél, különböző máj, epehólyag betegségek gyógyításánál, emésztőszervi műtétek utókezelésénél, a vizeletkiválasztó, idegrendszeri, szív- és érrendszeri betegségeknél.

A legutóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy a polenai ásványvizek sikerrel alkalmazhatók a Csernobili Atomerőműben történt baleset következtében előforduló betegségek gyógyításában, úgyszintén a vegyipari és más káros hatású üzemekben dolgozó munkások betegségmegelőző kezelésében.

A polenai ásványvizek sok komponensből álló, maga a természet által létrehozott összetétele nem csak gyógyító hatású, de mint üdítő ital is kiváló.

Érdemes kirándulást tenni a polenai ásványvízforrások festői szépségű környékére. S ha már erre járunk, tegyünk még néhány kilométeres utat, keressük fel a Vereckei-hágót, álljunk meg néhány percre azon a szent helyen, ahol 1100 évvel ezelőtt átlépték a Kárpátok hegyláncát honfoglaló őseink.

Beregvári Kárpáti Szanatórium: megközelíthető közúton és vasúton. Utóbbi az Ungvár-Lemberg (Lvov) közti vonalon, az állomás neve: Kárpáti Szanatórium. A vasútállomás egy megszűntetett templomban van.

Szentmiklós környékén a Latorca mentén az ún. Szolyva-völgyet a szanatóriumok völgyének is nevezik. A természeti környezet rendkívülien gyógyító hatású, sok helyen fakad gyógyforrás, így számos szanatórium épült a területen. Különböző elnevezésűek: Napfényes Kárpátalja, Havasok virága, Kárpátok gyöngyszeme. Szív-és gyomorbetegségben, neurózisban szenvedők találnak bennük, s a csodálatos környezetben gyógyulást.

A Kárpáti Szanatóriumnak otthont adó egykori Schönborn-kastély 1895-ben épült, neoreneszánsz stílusban. Az asztronómia szellemében tervezett kastélynak 365 ablaka, 542 helyisége s 12 bejárata van. Hasonló jelleggel kialakított épület Norvégiában, Ausztriában és Angliában található.

A kastély körüli park növényzete csodálatos, 500 éves fák, színpompás növényzet, gondozott sétautak biztosítják a valóban szanatóriumi környezetet. A kastélytól 4 km-re melegvizű (45^oC) forrás fakad. A park látogatható.

Beregvári Schönborn kastély

A Munkácstól északkeletre található beregvári Schönborn kastély 1890 és 1895 között épült a 19. században divatos angol Tudor-féle stílusban. Zuilbrandt Gregersohn tervei alapján épült az asztronómia jegyében, ugyanis 365 ablaka, 542 helyisége, 12 bejárata és 4 tornya van.

Helyén egykor egy fából készült vadászkastély állt, mely a Rákóczi család tulajdonában állt. 1711-ben az osztrák császári udvar elkobozta a Rákóczi birtokokat, így a kastély is a császári korona birtokába került. 1726-ban VI. Károly osztrák császár gróf Schönborn Lothár Ferenc mainczi érseknek és választófejedelemnek ajándékozta hűségéért cserébe. 1764-ben a királyi ügyész javasolta a birtok visszavételét, s pert indított, mely több mint huszonkét éven át, 1786-ig tartott. Az ítélet értelmében a Schönbornok kénytelenek voltak lemondani a birtokról. 1791-ig az uradalmat a kassai kincstári igazgatóság kezelte, majd 1792-ben a király visszaadta a Schönborn családnak, s 1944-ig a birtokukban is maradt.

A Schönborn családnak jelentős szerepe volt Beregvár életében: feladatuknak tekintették az elnéptelenedő falvak betelepítését, igyekeztek minél több megélhetési lehetőséget biztosítani. Timsó- és vasgyárat üzemeltettek, Munkácson sörgyárat építettek.

A kastély festői szépségű 50 hektáros parkban fekszik. Angolparkjában különféle egzotikus fák, bokrok, növényritkaságok találhatóak. A park közepén kialakított tó az Osztrák-Magyar Monarchia térképe alapján készült. Több forrás is van a parkban, melyek közül legismertebb az örök Fiatalság forrása. A kastéllyal kapcsolatban több legenda is kering. A legismertebb ezek közül így szól:

Egy alkalommal társaság érkezett a kastélyba. A másnapi vadászat előtt az egyik vendég betegségre hivatkozva nem tartott a társasággal. A gróf felesége fejfájás ürügyén szintén otthon maradt. Délután az idő rosszra fordult, ezért a vadászat hamarabb véget ért. A gróf sietett beteg felesége szobájába, de senkit nem talált ott. Majd úgy döntött, meglátogatja a gyengélkedő vendéget, akinek ágyában találta feleségét. Mérgében mindkettejüket lelőtte. A legenda szerint délután négy óra volt, azért állt még sokáig ebben a pozicióban az óra.

Valójában az ablak, amin keresztül a karbantartást végezték a 11-es számnál van, s innen a 4-es szám volt a legnehezebben elérhető. Az óra ma is működik, harangjátékkal jelzi az idő múlását.

Felsőgereben település Ukrajnában, Kárpátalján, a Volóci járásban.

Volóctól nyugatra, a Rabonica patak mellett fekvő település.

A település szláv víznév eredetű. Magyar jelentése gyertyános patak. Mai Felsőgereben neve 1904-ben az országos helynévrendezés során keletkezett.

Felsőgereben (Felsőhrabonica) nevét 1543-ban említette először oklevél Rabonitza néven említette először.

1600-ban Rabonica, Kisrabonica, 1645-ben Felső-Rabonicza, 1648-ban Rabonicha, Hrabunicza, 1913-ban Felsőgereben néven írták.

1910-ben 577 lakosából 3 magyar, 171 német, 321 ruszin volt. Ebből 183 római katolikus, 300 görögkatolikus, 93 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Bereg vármegye Alsóvereczkei járásához tartozott.

Felsőgereben (oroszul Верхняя Грабовница) Kárpátalján található, a Volóci járáshoz tartozik, körülbelül félúton helyezkedik el az Uklini és Vereckei-hágók között. Nemzetiségi összetételét tekintve ukránok, ruszinok, illetve német és szlovák gyökerekkel rendelkező családok lakják. Felsőgereben (Verhnja Grabivnicja) község Vezérszállás társközsége.

Lehoczky Tivadar, aki a XIX. században Kárpátalja leghíresebb kutatójának számított, az 1881-ben kiadott Bereg vármegye monographiájában a következő érdekességeket írja a településről.

"Felső-Hrabonicza a vereczkei járásban a Rozgyila hegy északkeleti tövén fekszik ez uradalmi orosz helység, 30 házzal, 290 lakossal és 8715 holdnyi többnyire hegyes, erdős határral. Felső-Kis-Hraboniczá-nak is neveztetik. 1649. Lórántffy Zsuzsanna alatt volt a kenézség a Kochan-családnál és találtatott a helységben 8 jobbágy, 1 hópénzes drabant, 8 fiú, 1 ló, 10 ökör, 9 tinó, 25 tehén, 22 sertés és 15 méhkas. 1672-ben volt 11 jobbágy. Az 1782-ben alakított major s az ugyanott működő üveggyár, mely 1833-ban állíttatott, a gróf Schönborn-család tulajdona. Az 1649-ki úrbér szerint a Rabonicze nevű patak itt is tilalmasban tartatott s a pisztrángtartó tóban mindig friss halak úszkáltak a vár szükségére”.

A falu lakosságának többsége fakitermeléssel, mezőgazdasággal, állattartással foglalkozik vagy a szolgáltatói szférában dolgozik. A férfiak egy része külföldi munkavállalásból tartja fenn családját, ami nem csak erre a községre, hanem Kárpátalja egészére jellemző. ABC-vel, elemi iskolával rendelkezik. A görög-katolikus és ortodox templomai a vidék történelmi változásairól tanúskodnak. Előnyös elhelyezkedését, illetve szép természeti adottságait figyelembe véve, az utóbbi években a turisták is vélik felfedezni a falut. Egyre gyakrabban jelennek meg sátorozók, túrázók és az Árpád-vonal bunkerei iránt érdeklődők, hiszen ebben a faluban található e védelmi- rendszer legnagyobb bunker- hálózata.

Népesség: 422

Irányítószám: 89121

Cím: Kárpátalja, Voloveci járás, Pidpolozzja, Fő u. 59.

Hívószám: 0-31/36

Telefonszám: 2-52-96

Szolyva — Szvaljava: a szolyvai járás székhelye, 14 700 lakosú város, ebből magyar mintegy 800 fő, az összlakosság 5,44 %-a. A Latorca bal partján, a Sztij-hegy lábánál terül el. A városon áthalad az Ungvár-Munkács-Lemberg főútvonal és a Csap-Lemberg vasútvonal.

A helység arról a patakról nyerte nevét, amelyik itt ömlik a Latorcába.

A mai városnak jelentős az ipara. Az itt működő mintegy 10 üzem közül legnagyobb a Szolyvai Favegyikombinát. Palackozó üzeméből az ország minden részébe eljut a jó minőségű ásványvíz.

Történelmünk XX. századi eseményeinek egyike Szolyvához kapcsolódik. Az 1944. nov. 15-étől elhurcolt kárpátaljai magyar férfilakosság első lágere a város határában, az egykori magyar kaszárnya helyén volt. Itt naponta több mint 100-an haltak meg. Az életben maradottakat marhavagonokban vagy gyalogosan a birodalom belső területeire vitték. Szolyva határában tömegsírjuk jeltelen. A túlélők szerint a legnagyobb tömegsír fölött van a mai autóbusz-állomás, egy másik felett pedig benzinkút.

A megszűnt benzinkút mellett 1994-ben emlékpark építését kezdték el, de a munkálatok a szűkös anyagiak miatt akadoznak. A tervekből egyelőre egy obeliszk valósult meg s őrzi a sztálini lágerek áldozatainak emlékét. Évente tartanak itt megemlékezést a hozzátartozók.

A városnak különösen értékes műemléke nincs.

A Szt. Mihály tiszteletére szentelt görög katolikus templom és harangtorony: 1758-ban épült, amely ma is működő templom.

Vezérszállás — Pidpolozzja: 800 körüli ruszin lakosú falu, tanácsközponttal. Szolyvától mintegy 35 km-re van, a Munkács-Lemberg főútról bekötőút vezet hozzá.

A volt görög katolikus kőtemplom: egy XVII. századi fatemplom helyén épült a XVIII. szd.-ban.

Alsóverecke — Nyizsnyi Vorota: az Ungvár-Lemberg főút mentén fekvő, városi típusú ruszin település, 2 900 lakossal, tanácsközponttal. A történelmi Magyarország legkeletibb fekvésű helysége a középkorban. A falun átfoyó Zavodka-patak itt egyesül a Latorcával.

Látnivalók:

A volt görög katolikus fatemplom: a helység északi szélén kupolával, három toronnyal, 1784-ben épült.

A volt görög katolikus kőtemplomot a Schönborn család adományából 1860-ban emelték.

Huszt: járási székhely, város. Lakosainak száma: 32 000 fő volt 2000-ben, melyből 4 000 fő magyar volt, vagyis az összlakosság 12,5 %-a. A Nagyág folyó a helység határában ömlik a Tiszába. Az Ungvár-Rahó országút keresztül vezet rajta. A város elnevezése számos vitát váltott ki a magyar és az ukrán kutatók közt. Egy 1806-os kéziratra alapozva feltételezték, hogy Máramaros vármegye 4 egyenrangú mezővárosának: Hosszúmező, Visk, Szigeth, Técső kezdőbetűiből alakult ki.

A mai Huszt gyorsan fejlődő város. Könnyűipara, fafeldolgozó-és bútorüzeme, tégla-, cserép-és üveggyára van. A város természeti érdekessége, tavaszi színfoltja a Nagyág völgyében elterülő Nárciszok völgye.

A város neves szülöttei:

Szép Ernő, író (1894-1953)

Gr. Teleki László, Ugocsa megye főispánja (1738-1796)

Tiszaújhelyi István, író és első magyar gyorsíró valamint Apafi Mihály udvari embere (meghalt: 1704)

Benda Jenő, író és újságíró (1882-1944)

Koller József, nagyprépost és egyháztörténész (1745-1832)

Járt Huszton:

Balassi Bálint,

Kölcsey Ferenc,

Petrőczy Kata Szidónia,

Itt van eltemetve: Pekry Lőrincné (1664-1708).

Látnivalók:

Református erődtemplom (Tyiha utca): a Szt. Erzsébetnek szentelt egykori templomot valószínűleg a szász telepesek alapították. 1523-ban vagy 1524-ben lett a reformátusoké. 1796-ban a katolikusok kérvényezték visszaadását az egri püspökségnél, de nem jártak eredménnyel. Építési idejét a XIII-XV. szd. közti időszakban határozzák meg. Legvalószínűbb, hogy a korai gótika időszakában, a XIII. században épült templomot 1455-ben, a késői periódusban alakították ki a mai formájára. 1594-ben a tatárbetörés idején magas kőkerítéssel vették körül, amelynek támpillérei a XIX. szd. végén még láthatóak voltak. Az 1773-ban történt felújítás emlékét verses felirat őrzi a templom falán. 1888-ban végeztek nagyszabású helyreállítási munkákat.

A város központjában emelkedő dombon álló templomot alacsony kőkerítés övezi. A kőkerítés keleti és nyugati oldalán nyílik a bejárat a templomhoz.

Az épület egyhajós, nyugati homlokzata előtti toronnyal. A hajónál keskenyebb és alacsonyabb, a nyolcszög három oldalával záruló apszist támpillérek erősítik. Északi oldalához kapcsolódik az egykori sekrestye. Az apszis zárófalában három, a hajó déli oldalán két csúcsíves, kőrácsos ablak látható. Az apszis külső falán 1455-ös évszámmal jelzett feliratot találtak. A déli bejárat finoman tagolt gótikus keretezésű. A nyugati homlokzat előtt emelkedő torony órapárkányos felső szintje és a magas gúlasisakos lefedés XVIII. századi. A harangokat 1578-ban és 1683-ban öntötték. A nyugati főbejáratot gazdagon tagolt, csúcsíves bélletes kőkeret szegélyezi.

A római katolikusok temploma (Duhnovics utca): a XVIII. században épült, barokk stílusban.

A görög katolikus gyülekezet temploma is XVIII. századi eredetű. Ikonosztáza XIX. századi.

Helyi, illetve városképi védettséget élvez az 1930-as évek konstruktivista stílusában épült, a Gorkij, Lermontov, Puskin és Sevcsenko utcák által határolt lakótelep.

Huszt várának romjai: a város mellett a Tisza és a Nagyág összefolyásánál emelkedő kúpos sziklán álló, egykori fellegvár a Máramarosi-medencébe vezető utat ellenőrizte.

Királyi vár volt. A vár első írásos említése 1353-ból való, 1387-ben Zsigmond király királyi várként említette, majd 1392-ben a Drágfiaknak adományozta. 1405-től ismét királyi birtok volt. 1458-ban Mátyás király anyai nagybátyját, Szilágyi Mihályt Huszt várába záratta. 1526-tól a vár az erdélyi fejedelmek birtokaként többnyire földesuraknál volt zálogban. Fénykorát Bethlen István és Rédey Ferenc főispánok idejében élte. 1546-ban Ferdinánd katonái foglalták el a várat. 1594-ben a vár ellenállt a tatárok, majd 1661-1662-ben a törökök ostromának. 1699-ben a felső várban nagyszabású helyreállítási munkákat végeztek.

1703-1711 közt II. Rákóczi Ferenc erdélyi vezérlőfejedelem többször megfordult itt, s rendi gyűlést is tartott. Az  1711-ben az erősen megrongálódott vár az osztrák helyőrség szálláshelye lett. 1766. júliusában villámcsapásból keletkezett tűzvész pusztította. 1798-ban vihar rombolta le a délkeleti bástyát, ezt követően többé már nem építették újjá.

Szeklence — Szokirnicja: a helység Huszt és Rahó közti főút és vasútvonal mentén fekszik. Önálló tanácsközpontú nagyközség, melynek 2000-ben 4800 lakosa volt.

A görög katolikusok fatemploma: a község látnivalója. A Szt. Miklós tiszteletére szentelt templom és a különálló harangtorony 1751-ben épült.

A ruszin fatemplomok Máramaros megyei csoportja hosszhajós elrendezésű. Jellegzetességük az egész épületben következetesen keresztülvitt, megkettőzött tetőszerkezet (félnyereg eresz+nyeregtető). Ez a kialakítás néha ugyancsak megkettőzött árkádsorral párosul. Belül a fatemplomok többnyire fából készült dongaboltozatúak, s festett, faragott díszítésűek. Leggazdagabb faragású s legdíszesebb az ikonosztáz.

A szeklencei templom is jellegzetes példája a máramarosi fatemplomoknak. A bejárat felett a tetőzetből emelkedik ki az egyetlen tornáccal övezett négyzetes torony, magas csúcsos, 4 fiatornyos sisakkal. A bejárat előtti tornácot háromszög alakú nyílások bontják meg. A bejárati ajtót gazdag faragású keret övezi.

A különálló harangtorony háromrészes. A zömök, széles eresz fölött emelkedik a vele majdnem azonos magasságú törzs. A törzzsel azonos szélességű a galéria, amelyet lapos sátortető fed. A templomegyüttes része a szokatlan magasságú kereszt.

Nagyszőlős — Vinohragyiv: járási székhely. 2000-ben a 24 275 lakosnak az 1/3-a, vagyis 8 090 fő magyar volt.

A város neves szülöttei:

Dr. Csorba József (1789-1858) orvos és fizikus,

Major János kurus kapitány (megh. 1770),

Nagy Endre (1877-1938) író és színigazgató,

Révész Imre (eredeti neve: Csebray Imre, 1859-1945) festőművész,

Obermayer Ernő (1888-1969) vegyészmérnök és mezőgazdász.

Látnivalók:

Római katolikus templom (Béke tér): a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templomot a XIII-XIV. században alapították, 1320-ban már oklevél említi. A kései román vagy a korai gótika időszakában épült templomot a XV. szd. vége felé átalakították, a feltárt késő gótikus részletek tanúsága szerint. A reformáció kezdetén a reformátusoké lett a templom, majd 1690-ben visszavették a katolikusok. Ekkor és a XVIII. században felújították.

A templom a feltárási, felújítási munkákat 1971-ben kezdték el. Ezek során sok érdekes részlet került elő. Ilyenek az északi oldalon feltárt keskeny lőrésszerű ablakok, s egy félköríves záródású, valószínűleg gótikus bélletes kapu, amely előtt egy támpillér áll. 1989-ben adták vissza a híveknek, felújítási munkái befejeződtek.

Ferences kolostor és templom (Béke tér): a ferences kolostort a XV. szd. elején a Perényi család alapította, illetve támogatásukkal épült. 1405-ben, amikor a Perényiek megkapták a szomszédos Nyaláb-várat (Királyháza), a szőlősi várat átengedték a ferenceseknek. A szerzetesek a vár mellé erős fallal övezett kolostort építettek. A Szt. Szalvátor tartozó rendház 1558-ban elnéptelenedett.

A mai kolostor a római katolikus templom közelében valószínűleg a XVI. szd.-ban épült, reneszánsz stílusban. Eredetileg várszerű, bástyákkal erősített földszintes épület volt. A XVII. század elején épült rá a második szint. Barokk formáját az 1774 körül történt újjáépítés során nyerte. A XIX. szd. végi felújítás az eklektika stílusjegyeit hagyta az épületen.

Az épület helyreállítási munkái 1971-től folytak, s már befejeződtek. Az épületben Helytörténeti Múzeum van. A kiállítási anyag a nagyszőlősi járás régészeti, történeti, népművészeti, és képzőművészeti emlékeit mutatja be.

Perényi-szobor (Béke tér): Perényi Zsigmond szobra a volt Ugocsa vármegyeház előtt áll. Az 1848-1849-es szabadságharc mártírja 1783-ban született Beregszászvégardón és 1849. október 24-én végezték ki Pesten, az osztrák haditörvényszék ítélete alapján. A magyar főrendiház elnökeként az 1849. április 14-ei függetlenségi nyilatkozat aláírója, majd a hétszemélyes tábla elnöke volt. 1906. október 24-én állították fel szobrát — Székely Ernő alkotását — a vármegyeháza előtt. 1944 után a szovjet hatóságok a szobrot eltávolították, és Ungváron a múzeum pincéjében tárolták. A szobrot eredeti helyére a KMKSZ helyi szervezete 1991-ben állította vissza, a megyeháza épülete elé, ahol ez évtől a Perényi Zsigmond Középiskola működik.

Perényi-kastély (Béke utca): a Perényi család 1399-ben kapta adományként a helységet, s egyúttal engedélyt vár építésére, amelyet Zsigmond király is megújított. Az új várkastély a ma is meglévő helyén épült. Kutatási eredmények is megerősítették ezt a feltételezést. A XVI. században reneszánsz stílusban megvalósult épületet 1573-ban említi először írásos adat. A bástyákkal erősített várkastélyt a XVII. és XVIII. században építették át barokk stílusúvá. Helytörténészek kutatásai és véleménye is azt igazolja, hogy a Perényiek először a Fekete-hegyen levő — Kankó-várban székeltek, utódaik később költöztek a „lejjebb” épített kastélyba. A Perényi család ismert volt az irodalom, a zene-és művészetpártolásról. Udvarukban neves tudósok s művészek is megfordultak.

A városban a fenti nevesebb építészeti emlékeken kívül néhány XIX-XX. századi épület is helyi védettségű.

Az egykori Árvaház (a Vasút u. 4. sz. alatt): 1897-ben épült, eklektikus stílusban.

Az úgynevezett Lator-kastély (Béke u. 54): 1896-ban épült. Ma a 4. sz. Középiskola otthona. Ebben a házban élt az a Ráthonyi alispán, aki Mikszáth Kálmán „Akli Miklós” című regényének egyik hőse.

A Bartók Béla út elején lévő egyszerű ház falán emléktábla örökíti meg, hogy 1889-1892 közt itt lakott Bartók Béla (1881-1945), akinek özvegy édesanyja tanítónő volt Nagyszőlősön. Az ukrán és magyar nyelvű emléktáblát 1982. május 30-án helyezték el.

A város volt református temetőjében nyugszik Révész Imre (1859-1945) festőművész.

Református templom: a református gyülekezet már a reformáció kezdetén megalakult. 1690-ig a katolikusok templomát használták. Mai templomuk 1828-ban épült, klasszicista jellegű. Egyhajós, félköríves hajózáródással, homlokzat előtt háromszintes, hagymasisakos toronnyal. A belső tér kazettás fa sík mennyezetű.

Ugocsa vára (Kankó-vár): a város északkeleti részén, a Fekete-hegy teraszán láthatók a hajdani vár romjai.

Az egykori Kankó-vár négyszög alaprajzú, sarokbástyás volt, melynek egyik sarkában emelkedett a lakótorony. Az 1,0-1,5 m vastag falak anyaga kő. A várrom nagyon elhanyagolt állapotban van.

A várromoktól délre egy kis kápolna látható, amely helyi kutatók feltételezése szerint XIV. századi eredetű, bár stílusjegyei alapján inkább új keletű lehet.

"Iza" - Iza kárpátaljai faluban, amely Huszti járásban található, igazi turisztikai fellendülés uralkodik. A kosárfonás mesterei már teli vannak a turistákkal. Nem is csoda, mert az Izai kézművesek a fűzvesszőből igazi remekműveket fonnak! Mi micsodát lehet látni itt: kancsók, virágcserepek, vödrök és mind disznó, hattyú, béka, kacsa, elefánt, liba formákban. Ezen kívül lehet kapni bútorokat vesszőből: asztalt, székeket, kanapét, és különféle díszítőelemeket. Mennyire is értékes a vesszőből fonott nagymama! Az árak, egyébként mérsékeltek – öttől egyszáz hrivnyáig a termék eleganciájára és méretére nézve.

Iza (ukránul Іза [Iza]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járásban.

Huszttól 5 km-re északkeletre, a Nagy-ág bal partján fekszik.

1387-ben említik először. Területe ősidők óta lakott. Határában két, 3. – 4. századi halomsírra bukkantak. 1786-ban a lakosok harmada pusztul el az éhínségben. A falu kosárfonóiról volt híres. Szent Miklós kolostorát és templomát 1921-ben alapították. 1924-től a Szűzanya Születésének szentelt apácazárda is működik itt.

1910-ben 2842 lakosából 2503 ruszin és 252 német volt.

A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Huszti járásához tartozott.

Ma 4400 ukrán-ruszin lakosa van. A település lakói közül sokan foglalkoznak kézművességgel, vesszőből font tárgyai (bútorok, kosarak) Ukrajna-szerte ismertek.

Szent Miklós templomát és kolostorát 1921-ben alapították.

Ország Ukrajna

Terület Kárpátalja

Járás Huszti járás

Rang falu

Irányítószám 90436

Körzethívószám +380 3142

Tszf. magasság 182 m

Az izai kosárfonás

Izát Kárpátalja-szerte kosaras faluként emlegetik. Eredetileg a huszti vár szükségleteire fontak kosarakat. Az izai kosárfonás a 19-20. század fordulóján a magyar kormány átfogó gazdasági programjával új technológiai és piaci lehetőségeket nyert.

A mai napig is megmaradt a kereset-kiegészítésnek számító tevékenység. A kosárfonás a falu szimbólumává vált, hisz a falutábla mellé is egy jelképes fonott kosár került. Az ősi mesterség ma a vidék egyik látványossága. A vesszőből font széles választékú használati és dísztárgyakat a falu utcáin árusítják az átutazók nagy örömére.

Bene: önálló tanácsi központú falu, 2000-ben a lakosok száma 1 400 fő, amelyből 1 350 magyar (lakosok 96,4%-a). Régi magyar falu a Borzsa folyó jobb partján.

Református templom: a falu értékes műemléke a Borzsa-parton áll. Építési idejére vonatkozóan eltérők a vélemények, a XIV. század első vagy utolsó negyedére teszik. Mindenképpen a fejlett gótika idején épült, valamikor a XIV. században. 1552-ben szerezték meg a reformátusok, s felújították. 1657-ben a lengyel csapatok felgyújtották. Ekkor szakadt be a hajó és a szentély boltozata s égett le a torony felső része1670-ben, Maróthy György birtoklása idején, s támogatásával került sor az újjáépítésére. A torony barokk sisakja ekkor épült, a korábbi boltozat helyett pedig festett famennyezet készült. 1782-ben ismét tűzvész rongálta, ennek során a famennyezet is elpusztult. Helyreállítására a XIX. század elején került sor.

Tiszaújlak — Vilok

Városi típusú település, önálló tanácsközponttal. Lakóinak száma 2000-ben 3 500 fő, amelyből 3 180 fő magyar volt, vagyis a lakosok 90,8 %-a. Az ukrán-magyar határ mentén elterülő településtől kezdve válik határfolyóvá a Tisza.

Látnivalók:

A Rákóczi-emlékoszlop: Tiszaújlak és Tiszabecs közt áll a kuruc idők emlékét őrző turulmadaras emlékoszlop. A dolhai vesztes csata után 1703. július 14-16-án a kuruc csapatok itt vívták meg első győzelmüket. Az eseményt megörökítő emlékoszlopot 1906-ban II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállításakor állították fel. 1945-ben a sztálini időkben ledöntötték. 1989-ben helyreállították, Keisz Gellért aknaszlatinai ötvös és Lézu Vladimir építész közreműködésével.

A falut meglátogatta Szabó Lőrinc is, itteni élményeit a „Tücsökzene” című kötetében feldolgozta. A helység szülötte Vári Fábián László költő.

Református templom: a reformátusok mai temploma — egyes feltételezések szerint — egy középkori eredetű romos templom maradványainak felhasználásával épült, 1727-ben. A Tisza áradásai megrongálták, s újjáépítésére 1859-ben került sor. Mai romantikus formáját akkor kapta. A templom egyhajós, egyenes hajózáródással, a nyugati homlokzat feletti háromszintes, romantikus párkánydíszítésű, gúlasisakos toronnyal. A homlokzatokat neogótikus csúcsíves záródású ablakok törik át. Nyugati bejárata is csúcsíves, bélletes. A teknőboltozattal fedett hajót a nyugati végén faoszlopokon nyugvó karzat zárja.

Római katolikus templom: a Szt. Ilona tiszteletére szentelt templomot 1788-ban építették, késő barokk stílusban. Mellette volt az egykori sóház. A templom egyhajós, a hajónál keskenyebb, egyenes záródású szentéllyel. A főbejárat felett emelkedik a négyzetes órapárkányos torony. A templombelső falait XX. századi falképek díszítik.

Görög katolikus templom: a Jézus Krisztus mennybemenetele tiszteletére szentelt templom 1806-ban épült, klasszicista stílusban.

Csetfalva: közigazgatásilag Benéhez tartozik. Lakosainak száma 2000-ben 840 fő volt, amelyből 836 magyar volt (a lakosok 99,5 %-a).

Református templom (Petőfi Sándor utca): a templom valószínűleg a XV. században épült, gótikus stílusban. A XVI. századtól a református gyülekezet temploma. A XVIII. században jelentősen felújították, ekkor készült a hajó 1753-ban és a szentély famennyezete is 1773-ban. A templom egyhajós, torony nélküli, délnyugati sarkán egyetlen támpillérrel. A hajónál keskenyebb és alacsonyabb apszisa a nyolcszög három oldalával zárul. Keleti oldalát körablak, a délit és a délkeletit íves záródású keskeny ablak töri át. A hajó déli homlokzatán látható két ablak csúcsíves záródású. A nyugati bejárat gótikus kőportáljából csak a felső ív maradt meg, a ma látható keret újabb kori kiegészítése.

Rendkívül szép a templom belső tere. A hajót és az apszist csúcsíves diadalív választja el egymástól. Mindkettőt festett kazettás mennyezet fedi. A magyaros növénymintával díszített kazetták mindegyike külön figyelmet érdemel. A kazettákat Asztalos Sándor Ferenc festette. Az ő munkája a tákosi református templom famennyezetének díszítése is. A hajót kétoldalt faragott faoszlopokra támaszkodó, áttört mellvédű fakarzat szegélyezi. Értékesek az úrvacsorai edények, egy részük XVII. századi.

A nyugati homlokzat előtt emelkedik az 1796-ban épült fa harangtorony. Kialakítása a Felső-Tisza-vidéken láthatókkal rokon, de a beregi egyházi faépítészet különlegesen értékes emléke. A torony tömegkompozíciójának jellemzője a zömök és karcsú részek váltakozása. A szerény tömegű, alacsony eresz fölött emelkedik a négyzetes magas törzs. Erre támaszkodik az alacsony galéria, s a négy fiatoronnyal övezett, magas karcsú toronysisak. A tömegkompozíció e sajátossága, vagyis az alacsony-magas, zömök-karcsú egységek váltakozása a harangtornyok nagy részére jellemző, bár vannak eltérő tömegűek is ezen a vidéken

Nagybereg — Veliki Berehi: tanácsi központú falu. Lakosainak száma 2000-ben 2 674 fő volt, amelyből 2 240 fő magyar, vagyis a lakosságszámból 83,8 %-a.

A helység híres az itt készített jellegzetes beregi szőttesről. A szövéshagyományok ápolását, továbbélését a középiskolai kézimunkaórák, továbbá Prófusz Marianna és Antonik Katalin iparművészek szőttesei biztosítják. Elismert a beregi női kórus. A község szülötte, Füzesi Magda (1952-) költő, az Ukrán és Magyar Írószövetség tagja.

Református templom (Rákóczi utca): a reformáció kezdetén, 1554-ben alakult meg a gyülekezet. A falu lakói közt Kálmáncsehi Sánta Márton terjesztette a kálvini tanokat. Elűzték a kisberegi barátokat és elfoglalták a katolikus templomot. 1595-ben már anyaegyház volt és református iskolája is működött a gyülekezetnek.

A templom már a XIII. században létezett, 1295-ben a kiváltságos plébániák közt említik, de szerepel a neve az 1332-1335-ös pápai tizedek rovatában is. A templomot 1405-ben átépítették, a szentély ekkor nyerte mai alakját. 1657-ben a lengyelek a faluval együtt a templomot is lerombolták, de 1670-ben már helyreállították. A XIX. századi felújítások és bővítések során nyerte mai formáját, a gótikus részletek megőrzésével. Az addig különálló harangláb helyett a torony is 1817 és 1824 közt épült hozzá.

Tiszacsoma — Csoma: közigazgatásilag Mezőgecséhez tartozik. Lakóinak száma 2000-ben 983 fő volt, amelyből 870 fő magyar, vagyis az összlakosságból 88,5 %.

Honfoglalás kori település. A falu nevét legkorábban 1211-ben említi oklevél, Choma alakban. Az örökös nélkül elhalt Mihály fiainak birtoka volt, amelyet Károly Róbert király 1327-ben Pál fia Deseu beregi ispánnak adományozott. A helység üres telkeire a XX. század elején a Kajdi-család görög katolikus ruszin földművelőket telepített.

Honfoglalás kori emlékpark: Kárpátalján már több mint egy évszázada kerülnek elő honfoglalás kori leletek. Ezek alapjaiban cáfolják meg egyes ukrán történészek azon állításait, hogy az egykori Kijevi Rusz a Tokaji-hegyektől az Ecsedi-lápig terjedő — a mai Kárpátaljánál jóval nagyobb — területet birtokolta.

Tiszacsoma mellett 1986-ban tárták fel az első honfoglalás kori köznépi, illetve lovassírokat. A mintegy 100-150 sírból álló temetőhöz egy település is tartozik. A már feltárt helyen emlékparkot létesítettek. Itt helyeztek el egy kopjafás emlékjelet, a településről elszármazott Csirpák Viktória szobrászművész alkotását.

Az emlékparkot 1996. novemberében avatta fel a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség.