1.) A
Dalszínház utca és környéke a kor legolcsóbb telke volt, ahol egyes
visszaemlékezések szerint az Alföldről elkergetett betyárok húzták meg magukat.
2.) Podmaniczky
Frigyes kizárólag töltött
fegyverrel volt hajlandó az Operaház leendő telkére látogatni.
3.) Ybl
Miklós eredetileg az épületterveket elbíráló zsűri tagja lett volna. Vázlatai
végül olyan jól sikerültek, hogy ő kapta meg a tervezés jogát,
kedvéért még a költségvetést is hajlandóak voltak megemelni.
4.) Ferenc
József ugyan támogatta a budapesti operaház tervét, ám kikötötte: nem lehet
nagyobb a bécsinél. A legenda úgy tartja, mikor eljött a megnyitóra, azt
mondta: "valóban nem lett
nagyobb, de azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet."
5.) A
királyi pár számára külön bejáratot készítettek, amit csak ők használhattak. A
főbejáraton az előkelőségek érkeztek, az oldalsó bejáraton pedig a
szegényebbek, akik kizárólag a harmadik emeleten foglalhattak helyet.
6.) Egy
belépőjegy két ló árával vetekedett
7.) Sissi
kedvenc széke a színpad bal oldalán található proszcénium páholy volt. Noha
erről a helyről a színpad egy része
egyáltalán nem látható, a királyné azért szeretett itt
ülni, mivel őt mindenki jól láthatta
8.) Mai
napig könnyedén kideríthető, hogy hol használtak az épületben műmárványt, ez
ugyanis nem olyan hideg, mint az igazi márvány.
9.) A
királyi páholyba ma is mindössze négy ember teheti be a lábát: a köztársasági
elnök, a miniszterelnök, a házelnök és
a takarítónő.
10.) Az
udvari etikett szerint a királyi párnak tilos volt jobbra-balra nézelődnie,
ezért a lépcsősor tetején egy hatalmas tükröt helyeztek el, amelyből jól
szemügyre vehették az Operaház belső terét. Állítólag ez a tükör volt Sissi
kedvence, mivel ebben karcsúbbnak látta magát.
11.) Az
Operaház Európa egyik legjobb akusztikájú színházterme, köszönhetően többek
között a patkó alakú nézőtérnek, az előszeretettel alkalmazott faburkolásnak és
a nézőtér alatt futó szellőzőrendszernek. A kiváló hangzást segítik még a
némileg keménynek mondható székek is, amelyek ugyan kissé kényelmetlennek
tűnhetnek, ám az is igaz, hogy a nézők nem alszanak el rajtuk könnyen.
12.) A
nézőtér A zene megdicsőülése című
mennyezeti freskója Lotz Károly alkotása, aki állítólag saját magát is belefestette a képbe Zeuszként, míg Aphrodité vonásaiban lányára
ismerhetünk.
13.) A
közel 2 tonnás csillárt mai napig kézi csörlővel engedik le, ha égőket kell cserélni. Az áram bevezetése előtt gázvilágítást
használtak, ezért hogy ne sérüljön a mennyezeti freskó, pár méterrel lejjebb
engedték, ami miatt harmadik emeletről alig lehetett látni a színpadot.
14.) Az
Operaház színpada a korban rendkívül korszerűnek számított, ugyanis a gyúlékony
fa helyett a lehető legtöbb fémet használták fel építésekor. Ennek ellenére két
vasfüggöny is található a színpad fölött.
15.) A
székeket igyekeztek egymáshoz képest a lehető legszellősebben elhelyezni. Ugyan
így jelentős bevételtől esett el az Operaház, egyes visszaemlékezések szerint
ennek volt köszönhető, hogy amikor egy alkalommal kigyulladt a függöny, nem
tört ki azon nyomban pánik a nézőtéren.
16.) Az
épület belső díszítésénél az aranyozáshoz a papírnál is vékonyabb
aranylemezeket használtak, amelyeket mókusszőr-ecsettel vittek fel a felületre
(kézzel érintve ugyanis egyből szétporladt volna). Ennek a volt köszönhető,
hogy a nézőtér aranyozásához például mindössze 2 kg aranyra volt szükség.
17.) Ybl
Miklós összhonoráriuma 156 000 forint volt. Egy korabeli munkás napi 2 forintot keresett.
Képek:
Képek:
 |
| Operaház |
 |
| Operaház épülete |
 |
| Operaház este |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése