Palotanegyed Budapesten

Ez a főváros pesti oldalán egy kis szelete az élő történelemnek.
Szóbeszédben sokáig létezett, de tényleges területét csak 2007-ben jelölték ki.
Ennek a negyednek a többsége Józsefvárosban található, de a Ferencváros Csarnok-negyede és a Belváros-Lipótváros Cukor utcai része is ide tartozik még.
A nevét a negyed onnan kapta, hogy amikor a gazdag kereskedők és iparosok már beépítették az akkori Sugárutat (mai Andrássy út), majd beépült az Aréna út (mai Dózsa György út) is, a bankárok és gyárosok nem engedték, hogy a gazdag pestiek a budai oldalon építkezzenek így jött létre a köznyelvben csak Mágnásnegyednek nevezett városrész, ez lett a Palota-negyed.
Ennek fő kezdeményezője Szentkirályi Móric várospolitikus. A Szentkirályi utcában talált otthonra a Fogászati Klinika, a Szájsebészeti Klinika és a Szentkirályi-bérpalota a 10. szám alatt.
A környék egyik nagyon híres épülete a Dirner-palota, de legalább annyira híres a pesti kéményseprőipar megálmodója és létrehozója, az olasz kéményseprőmester felkérésére épült Kéményseprő-ház, vagy a nyomdász szakszervezet idős otthona, a szecessziós stílusú Gutenberg-otthon.
Ebben a negyedben lehet látni a Zsidó Egyetem épületét is, az Olasz Intézet a Régi képviselőház ideiglenes épülete, ahol 30 évig tartották az országgyűlés üléseit. A Károlyi-palota pedig a Magyar Rádió régi épülete. 
Nem tudok mindent felsorolni, mert ez egy bő 2 órás séta csak a józsefvárosi részen, mert még ebben a bejegyzésben a Csarnok-negyed még nem is szerepelt, ami szintén ehhez a negyedhez kapcsolódik szervesen.


Palotanegyed

Komárom, határváros a Duna-mentén

Egy elég érdekes témát választottam. Komárom nevét először akkor említi a történelem, amikor a római korban Brigetio néven katonai tábor épült a mai Szőny területén. Hőskorát az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején élte Klapka György tábornok és hősi várvédő cselekedeteinek köszönhetően.
Klapka tökéletesítette a város védműveit, a magyar oldalon a Győr felől eső részen található Monostori-erőd ad helyet a Pékmúzeumnak, ezenkívül sok szabadtéri rendezvénynek ad otthont a Budapest felé eső Csillag-erőd és Igmándi-erőd. A szlovák oldalon pedig található Árpád-erőd és a Vág-vonal együtt adja a Dunai-bástyaerődöt, amely szintén látogatható, akárcsak a Monostori-erőd.
Klapka tette Komárom városát megyeszékhellyé az akkor még önálló Komárom megye székhelye volt, majd az 1920-as megyerendezésnél Komárom megye és Esztergom megye Komárom-Esztergom megye néven egyesültek és így ideiglenesen Esztergom lett a megyeszékhely, egészen a szocialista iparváros, Tatabánya 1951-es megyeszékhellyé válásáig.
Komárom történelme változatos képet mutat.
A várost a Duna mindig kettévágta, de 1921-ben a történelmi Komárom vagy Öreg-Komárom, illetve a felvidékiek és a szlovákok által Révkomáromként emlegetett rész Komárnóként a szlovák oldalra került, ahol a lakosság nagy része él, jelenleg 38 500 lakosával. A magyar oldalon Újszőnyként emlegetett városrészből kialakult a jelenlegi Komárom, amely csak 19 200 főt számlált, a lakosság kisebbik része maradt a magyar oldalon.
Komárom határváros, a vasúti határátkelőn már csak a tehervonatok közlekednek 2007 óta. A rendszerváltozás évei és a csehszlovák államalakulat 1993-as felbomlása gazdasági hanyatlást hozott, mert 130 év után jogutód nélkül végérvényesen megszűnt a Komáromi Hajó- és Gőzdarugyár Részvénytársaság 1995 őszén.
Amikor Magyarország és Szlovákia 2004-ben beléptek az Európai Unióba akkor leomlottak a politikai- és államhatárok, és már csak természeti és területi határok vannak ettől kezdve. A város legrégibb és legszebb hídján, a vasútállomáshoz és a városközponthoz nagyon közel lévő Erzsébet-hídon a híd közepén állva kifeszítettek egy szalagot, melyen a szlovák és magyar zászló lobogott az EU-belépés napján, középen a híd legtetején pedig az EU-zászló lobogott az akkori magyar és szlovák miniszterelnökök, Komárom és Komárnó polgármesterei társaságában. A felirat pedig azóta is lobog a hídon: Komárom, amely híd két nép között, Komárom városa híd Európába, amely összeköti a kultúrákat.
Győrtől vonattal fél óra utazás.
A magyar Komárom teljes gazdasági csődjét a Nokia gyár végleges bezárása okozta, amely a Perlos alkatrészgyár teljes megszűnését okozta. A szlovák oldali Komáromban sokkal nagyobb a munkanélküliség aránya, mint a magyar oldalon.
Az egykoron dicsőséges múlttal büszkélkedő városból egy gazdasági csődtömeg lett az 1990-es évek közepére, amelynek mélyrepülése azóta is tart.
A történelmi Komárom (Öreg-Komárom vagy Révkomárom) a szlovák oldalra került, az újszőnyi rész maradt a magyar oldalon, amely Komárom néven gyorsan fejlődött egy egészen jelentős magyar várossá.

Képek:
Komárom:

Igmándi erőd

Monostori erőd

Tengerészeti Múzeum

Komárnó:

Duna Múzeum és Jókai szobor

Duna Múzeum és Szinnyei József Könyvtár

Európa Szálló

Európa-udvar

Klapka tér

Jókai szobor

Klapka Étterem

Mária Terézia szobor

Menház

Nádor utca

Nagy Lajos szobor

Országalma

Öregvár erőd

Sellye János Egyetem

Szlovák Kulturális Egyesület

Tisztíkaszinó

Városház Étterem

Városház tér

Városháza

Városháza és a Klapka-szobor

Városi Művelődési Ház

Hallstatt, a sóváros

A Salzkammerguti-tóvidék gyöngyszeme az aprócska, kicsiny kis település: Hallstatt városa. Salzkammergut jelentése sókirályi birtok, hiszen az uralkodók és főpapok kiváltsága volt a sóbányászatból befolyt bevételek utáni vámszedés joga, az úgynevezett sóvám. Innen ered a közmondás, hogy menjél a sóhivatalba! Salzkammergut a mai Ausztria területén 3 tartomány határán fekszik, amely nem is olyan régen, bő 70 évvel ezelőtt még 1 tartomány volt, majd pedig a területrendezések következtében jött létre mai formája: Salzburg-tartomány (Salzburgerland), Stájerország (a Felső-Stájerország tavai: Ausseerland) és Felső-Ausztria.
A Salzkammerguti-tóvidék legkisebb kiterjedésű tava a Hallstätter See, a tó partján álló város Hallstatt. Ahogy a neve is mutatja hall = régi német nyelven só, statt = azaz stadt szó várost jelent. Az akkori írás szerint, gótnémetül Hallstatt sóvárost jelent.
Mivel a tó felülete nagyon kicsi, ezért a város is súlyos helyhiánnyal küzd, tehát azon a parton, ahol maga a város fekszik ott fut a közút, a vele szemközti parton van a vasút megállója, ahonnan rév hozza át az utasokat a városba. A település régóta lakott, 5-6 000 éves kultúráról szólnak itt a regélő kövek, ez a hallstatt-dachsteini kultúra. A Dachstein szikláin felkapaszkodó sikló a város széléről visz fel a világörökség részévé nyilvánított jégbarlanghoz.
Hallstatt kedvezőtlen fekvése és előnytelen közlekedési helyzete miatt folyamatosan öregszik, lakossága lassú fogyást mutat, amíg 1981-ben 980 fő lakta, 2009-ben 859 fő, 2013-ban már csak 795 fő lakott a városban. Sokan elköltöztek a városkából és a közeli Gmunden és Bad Ischl városába költöztek be és ott helyben dolgoznak is.
A környékbeli bányák virágkorukat az 1870-es években élték, amikor a vidék bekapcsolódott az ország gazdasági vérkeringésébe a vasútvonalnak köszönhetően.
Annyira szűk a hely a városkában, hogy a temető a kápolna kertjében kapott helyet és amikor új temetés van, akkor a legrégebbi sírból kiássák a csontokat, beviszik a kápolnában, ahol a csontfestők társadalmi rangjuktól és vagyoni helyzetüktől függően az épen megmaradt csontokat és koponyákat feldíszítik, kifestik és a kápolna csontház részébe egymásra rakva és osztályozva kiállítják, amit az érdeklődők megnézhetnek. Hasonló temetkezési emlékhely megfigyelhető a csehországi Kutna Hora városában is.
A másik érdekesség a Csontház mellett a körtefás ház, ahol a ház falára szorosan alma- vagy körtefát futtatnak fel, ezért a kicsiny zsalugáteres ablakok befelé nyílnak. Ez az építési mód Bajorországban is igen elterjedt.
Érdemes egyszer elmenni Hallstattba, mert amikor az autóbuszparkolóban az öreg sóbányász szobra mellett áll a látogató, akkor olyan, mintha mindenki egyidős lenne az 5 000 éves kelta településsel és csak gyönyörködünk a szépségben, a tájban és közben élvezzük az osztrákok vendégszeretetét.

Hallstatt

Hallstätter-see

Dachstein

Szerencs, a cukor és csokoládégyártás emlékei

A jószerencsémnek köszönhetően az egyik évben ellátogattam Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyik gyönyörű történelmi városába, a Tokaj-Hegyalja vidék egyik gyöngyszemébe: Szerencs városába.
Nem lenne olyan jelentős a városka, mivel csak 10184 lakosa van a 2001-es népszámlálás szerint, ha nem lenne ott a Magyar és Nemzetközi Cukor- és Csokoládégyártás-történeti Múzeum, amelyet az 1970-es évek elején a Magyar Édesipari Vállalat hozott létre és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum fiókmúzeumaként működik 1984-től. Ez a kiállítás annak köszönheti létét, hogy az erdélyi születésű német nagyvállalkozó és gyáros, Stühmer Gyula kapott letelepedési engedélyt zsidó származása miatt mivel szüleit szülőhazájából, az akkori Német Császárság területéről elzavarták és ezért az Erdélyi Fejedelemség befogadta, a huszonéves Gyula pedig az akkori Borsod vármegyében telepedett meg.
A Stühmer-család régi cukorkakészítő dinasztia volt, Gyula pedig elhozta a tengerentúlról a csokoládégyártás fortélyait.
Ezzel alapozta meg a Magyar Cukorka- és Csokoládékészítő Manufaktúra Részvénytársulást, amelynek alapító-vezérigazgatója és főrészvényese lett. A szocializmus évtizedeiben a gyár új neve Magyar Édesipari Vállalat Szerencsi Gyáregysége lett, majd a rendszerváltást követően pedig visszavette a nevét és Stühmer Gyula Édesipari Kft. néven gyártja a csokoládé- és cukorkészítményeit 1991 óta. A Stühmer-família leányágon ment tovább, tehát a mai szerencsi gyár ugyan a Stühmer nevet használja, de a mai ügyvezető igazgató-tulajdonos már nem Stühmer néven fut.
A gyárnak 2005-ben leáldozott, mert a cukorüzletág teljesen leépült, hiszen az EU-édesipar kvóta miatt egyetlen egy cukorgyár maradt meg Magyarországon, a Kapos Cukor Zrt. Kaposvár polgármestere, Szita Károly jóvoltából, így Szerencs városában már csak a csokoládégyár működik, de az is korlátozta a termelés mennyiségét, mert a gyengébb minőségű nugátot, a 60-65 % kakaótartalmú csokoládékat a Nemzetközi Édesipari Egyesülés korlátozást vezetett be 2003-ban azért, mert csak a 72 %-nál több kakaótartalommal gyártott csokoládék, az étcsokoládék az egészségesek az emberi szervezetre az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint.
Valamikor szebb napokat is megélt Szerencs városa, fejlődését a Stühmer-féle édesiparnak köszönheti, amelyet a német Nordzucker AG. intézkedéseinek köszönhetően a cukorgyártást teljesen felszámolták és a csokoládégyártás pedig mára csak félgőzzel üzemel, amíg egészen 2005 végéig ontotta a termékeit és világhírnévre tett szert, hiszen ki ne ismerné a Tibi és Boci csokit, a betűs csokit vagy a vársorozatos csokit. A gyár nevéhez köthető a Sláger-csoki és a Korfu-szelet is.
Sok olyan márkanevet alkotott meg Stühmer Gyula és családja, amit egy életen át, vagy több generáción keresztül sem lehet elfelejteni.
A képek nézegetése közben pedig emlékezzünk a Stühmer-famíliára úgy, hogy közben szerencsi csokit majszolunk.

Szerencs

Stühmer csokoládégyár

Elkészült a Schlichter-villa

Győr városát építészetileg is megviselte a rendszerváltás.
1990-ben a Zálogház győri fiókja a Király utcába költözött, majd a BÁV Zrt. 1998-as megszűntével a Király utcai zaciból ázsiai bolt, a Bahia lett. A Schlichter-villa pedig 2005-ig üresen állt. A város régóta tárgyalt vállal,kozókkal, de 2001-ben Balogh József polgármester a Németországi Szövetségi Vasutak (DB) alelnökét és Leier urat, a Leier Holding tulajdonosát tárgyalóasztal mellé ültette Győrben.
Az eredemény az lett, hogy 2011-ben a Leier Holding tulajdonában álló osztrák Oberbank átépítette az egykori Frigyes-laktanya épületét és LCC (Leier City Center) néven egy modern irodaházat épített Nádorvárosban.
Idén tavasszal nyitotta meg a vidéki buszpályaudvar (győriek nyelvén parasztelosztó) mellett a Leier Üzletház és a folyosóval összekapcsolt épület, a Schlichter-villa pedig a Railion (mai nevén DB Schenker) központi irodájának ad otthont. A Railion (mai nevén DB Schenker) a Németországi Szövetségi Vasutak (DB) teherszállító cége, ennek vezérigazgatója a DB alelnöke, akivel tárgyalt annak idején Balogh József polgármester és Leier úr.
Mit kell tudni erről az épületről?
Schlichter úr egy alsó-szászországi textil-nagykereskedő família gyermeke volt, anyja zsidó származású, ezért elmenekült és Alsó-Morvaországból települt át Győr mellé, Ravazdra.
Győr városáért sokat tett, jó barátságot ápolt Bisinger Józseffel.
1903-ban ő alapította meg a Magyarországi Ipartestületek Győri Tagozatát, a mai Győri Kézműves Ipartestület elődjét, amelynek 1903-as alapításától Schlichter haláláig az elnöke volt.
A nevéhez fűződik a győriek által csak Déniának becézett Gardénia Csipkefüggönygyár megalapítása is, amely 1995-ben végelszámolással megszűnt.
Schlichter nagyon távoli, mellékági rokona Ausztriában, a vorarlbergi fővárosban, Bregenzben él, akitől a villa felújítására engedélyt kért Győr városa. Az akkor 80 év körül járó textil-közgazdász professzor beleegyezett és levéltári anyagokat adott át Bana József akkori városi levéltárigazgatónak a villa és a család történetéről.
Vannak még meglepetések Győrben is.
A villa gyönyörű lett, az üzletközpont is jól beleillik Győr és Nádorváros épületeibe.

Schlichter-villa